Megismertetni minden gyermekkel a digitalizációt

Nyíregyháza - „Okossal, okosan, okosat: ez a titka annak, hogy lehet egy általános iskolában a digitális eszközöket hasznosítani.” A Kelet arcképcsarnoka: Ákli Istvánné, a Gárdonyi Géza tagiskola intézményvezetője.

Emlékszem még, bár nem tegnap történt, hogy a mi szatmári falunk akkor már emeletes iskolájában az első nap első óráján templomba mentünk, majd a következő időszakban csak úgy zengett az épület, amikor hangosan elkezdtük az egyszeregyet. Pedig mi akkor már bázisiskolának számítottunk, ahol bemutatófoglalkozásokat tartottak a környék pedagógusainak, s ahonnan néhány tanár sikerrel pályázott a főiskola tanszékvezetői székére is (például Dancs Lajos, Király Zoltán). Most viszont, amikor beléptem a nyíregyházi Kórház utcán a Gárdonyi Géza Általános Iskolába – mely a Bem József tagiskolája – először arra gondoltam, hogy eltévedtem, rossz helyre kopogtam. Aztán amikor találkoztam Ákli Istvánné Katikával, az intézményvezetővel, ő csak csendesen mosolygott: bizony, nagyot változott az elmúlt évtizedekben az iskolarendszer a digitalizálódással. Ma ezek nélkül az eszközök nélkül el sem képzelhetőek az órák, már az első osztálytól, s ez az iskola szinte minden ehhez szükséges feltétellel rendelkezik.

Elfogadó és befogadó

Katika édesapja jogász, édesanyja irodai dolgozó volt az ő születése idején, egy öccse van, a férje meliorációs szakember, no meg van három lányuk és öt unokájuk. Ő szülővárosában, Nyíregyházán tanult, érettségizett s szerzett magyar-történelem diplomát a főiskolán, hogy majd első óráit Beszterecen tartsa meg. Onnan került vissza a városba igazgatóhelyettesnek a Kórház utcai általánosba, ahol 2007-ben intézményvezetővé léptették elő.

– Elfogadó és befogadó iskola a mienk, amelynek most már a digitális oktatás a fő profilja az első osztálytól a végzősökig. Hetente minden osztályban két órán át csak digitális eszközökkel oldunk meg feladatokat. Nálunk az okostelefon, a tablet és a számítógép olyan természetes oktatási használati tárgy, mint régen a ceruza, a kréta vagy a radír volt. Természetesen ez utóbbiak ma sem hiányoznak, de miután napjainkban információs tömeg zúdul úgy a gyerekekre, mint ránk, a tanulók, de magunk is csak úgy tudunk érvényesülni, eligazodni, ha ismerjük ezeket az eszközöket. Valljuk, hogy nem kitérni kell a technikai fejlődés elől, hanem hasznosítani azokat, amire csak lehet. Azok a gyerekek, akik az említett modern eszközökkel bánni tudnak, könnyebben és jobban érvényesülnek az életben is.

Megtalálni a jót

Példát is mond erre az intézményvezető asszony. Ő történelmet is tanít, s nem ritka, hogy például az ókori Rómáról digitális eszközökkel szemléltettek részleteket. De van iskolájukban Robotika szakkör is, ahol az érdeklődő gyermekek még jobban elmélyedhetnek a szükséges tudásokban. Aztán a Digitális témahéten ugyanilyen módon szerveztek kirándulásokat a Duna mentére, az ország más vidékeire. Arra nem kicsit büszkék is, hogy a PC Kismester országos versenyében immár csaknem tíz éve mindig díjazott az iskolájuk, sportban, főleg az atlétikai számokban országos és megyei helyezettek a tanulóik, de a nyelvi versenyekben sem maradnak el az élbolytól.

– Háromszázhatvan gyermekkel nálunk 35 pedagógus foglalkozik, elkötelezetten. Fő célunk, hogy a gyermekben megtaláljuk a jót, s hogy legtöbbjüknek sikerélményt adjunk. Arra törekszünk, hogy minden tanulónk az iskolában megtapasztalt új ­ismereteket hasznosítani tudja digitalizálódó világunkban, ahol egyre bonyolultabb az érvényesülés. Ezt tömöríti iskolánk egyik jelszava is: okossal, okosan, okosat digitalizált világunkban.

- Angyal Sándor -