A világhírű kőolajkutatók

Vásárosnamény - Európa-bajnokként a houstoni világdöntőben a második helyen végeztek.

Igen mélyre ásták magukat a geofizika terén kiválasztott az ifjú kőolajkutatóink. Olyannyira, hogy páratlan teljesítménnyel az egész európai mezőnyt megelőzték a prágai versenyen, ebben a tudatban készülhettek a houstoni világdöntőre. Köztük két vásárosnaményi kötődésű egyetemistával, Albirt Józseffel és Nyíri Dániellel, akik büszkék lehetnek a különleges, nagy távlatokat nyitó eredményükre.

A világ legnagyobb szénhidrogén-földtani szervezete, az AAPG (American Association of Petroleum Geologista) a cseh fővárosban rendezte meg a kőolajkutató versenyének az európai fináléját. A győzelmet az ELTE (Albirt József, Bottyán Réka és Nyíri Dániel végzős geológus, valamint Csurgai Ferenc András és Híves Kristóf geofizikus hallgatókból áll) csapata szerezte meg. A minden évben meghirdetett vetélkedő európai döntőjében 18 egyetem együttese mérte össze a tudását, a felkészültségét. Az ELTE mögött a második helyet a londoni Royal Holloway University, a harmadikat pedig az amszterdami Vrije University szerezte meg, maguk mögé utasítva egyebek között a University of Manchester és a moszkvai Lomonoszov Egyetem gárdáját.

– Aki akár csak egy kis affinitást is érez a földtudományok iránt, bátran jelentkezzen az ELTE-re földtudományi BSc-re! – javasolta Nyíri Dániel. – Az első évben belekóstolva több tudományterületbe választhatja többek között a geológia vagy geofizika szakirányt, utána pedig a geológia vagy a geofizika MSc-t. A szénhidrogén kutatással a tanulmányaink során ismerkedtünk meg közelebbről. Nehéz megmondani, hogy mi fogott meg bennünket leginkább. Talán az, hogy egy szénhidrogén kutatónak komplex módon kell gondolkodnia, egyszerre sok tudományterületről kell átfogó ismeretekkel rendelkeznie, és mindig naprakésznek kell lennie.

Az IBA (Imerial Barrel Award) által rendezett szénhidrogén-kutató vetélkedőjén az idén tizedszer szerepelt az ELTE. A tavalyi döntőbe bejutott együttest három geológus és két geofizikus alkotta, akkor az bevált, emiatt az idén is hasonló felállásban mérettették meg magukat.

– Legutóbb negyedik lett a csapat, ezúttal a fő cél az volt, hogy ezt megismételjük. Mindenkit fűtött a vágy, hogy egy kicsit jobbak legyünk. A mentoraink ismételgették, hogy „meg lehet ezt nyerni”, és titkon mi is reménykedtünk ebben.

A verseny során a hallgatók élesben tapasztalták meg és mutatták be azt, hogy miként tudnak egy átfogó szénhidrogén-kutatatási projektet véghezvinni valós geológiai és geofizikai adatok segítségével nyolc hét felkészülést követően. Az ELTE teamje kutatási feladatként a Barents-tenger Norvégiától északra eső területét kapta. A hallgatók a munka idején feltérképezték, megismerték a terület geológiai felépítését, fejlődéstörténetét és a szénhidrogén-rendszer elemeit. Az előző ipari kutatások adatainak kiértékelését kielemezve medencemodellt készítettek, felmérték a potenciális szénhidrogénmezőket, és javaslatot tettek arra is: miként lehetne tovább kutatni, kiszámolva a sikeresség valószínűségét és a várható kőolajvagyont. A 25 perces előadásukat komoly tapasztalattal bíró, olajipari szakemberekből álló zsűri értékelte.

– A legfontosabb az, hogy azokat a sokszor nem kötelező kurzusokat elvégezze az induló csapat, ami nélkülözhetetlen a felkészüléshez: ilyen a szeizmikus értelmezés, a szénhidrogén rendszerek és a kőolaj-földgáz szeminárium. Ha jó alapjai vannak az embernek, akkor arra már könnyű építkezni. Az első feladat az volt, hogy képesek legyünk megérteni a területünk fejlődéstörténetét. Azt, hogy mikor képződtek az egyes kőzetek, milyen tektonikus folyamatok hatottak rá. Ha ez megvan, akkor utána kezdődik a szénhidrogén rendszerek értelmezése: meg kell keresni a potenciális anyakőzeteket, tározó és zárókőzeteket, csapdaszerkezeteket, illetve azokat a felületeket, amik mentén a szénhidrogén eljuthat a tározó kőzetekig. Az utolsó lépés pedig annak a kiszámolása, hogy mekkora valószínűséggel lesz gazdaságosan kitermelhető mennyiségű szénhidrogén az adott csapdában, és legvégül kutatási tervet kellett készíteni – idézte fel a győzelemig vezető utat Nyíri Dániel. – Akikkel beszéltünk az eredményhirdetés után, azt emelték ki, hogy szakmailag nagyon jó előadást vittünk ki – igényesen elkészített, informatív ábrákkal.

A zsűri értékelésében kiemelte a szakmai pontosságot, az eredetiséget és a nagyszerű előadást. Az ELTE-csapat győzelmének értékét növeli, hogy megelőzte a szénhidrogén-földtani képzést nyújtó leghíresebb európai egyetemeket. Ahogy egy zsűritag fogalmazott: meggyőző sikerével az ELTE felkerült a szénhidrogén-kutatói karrierre felkészítő legkiválóbb iskolák térképére.

– Talán úgy lehetne megfogalmazni a legegyszerűbben, hogy olyan ez, mintha a magyar fociválogatott megnyerné az Európa-bajnokságot. Ketten vagyunk vásárosnaményiak Albirt Józseffel, de sajnos, csak ritkán tudunk hazajárni. A nyolc hetes felkészülés alatt egyszerűen nem fért bele a hazalátogatás, ugyanis annyira intenzív volt a munka.

Április elsején Houstonban, az amerikai olajipar texasi fellegvárában rendezték meg a világdöntőt.

– Az ellenfelek közül hat az Amerikai Egyesült Államokból, öt a világ más régióiból került ki. Úgy indultunk neki, hogy tényleg csak a részvétel a fontos. Nem úgy utaztunk ki, hogy márpedig mi fogunk nyerni, hanem csupán élvezni akarjuk az előadást. Persze természetesen szerettünk volna minél jobban szerepelni, de annak örültünk a legjobban, hogy egész Európát képviselhettük. Aztán kihirdették a végeredményt: a második helyen végeztünk. Nagyon boldogok vagyunk! – jegyezte meg a beregi Nyíri Dániel.

KM-LTL