Böjt utáni nagy lakomák

Szabolcs-Szatmár-Bereg - Az ünnepi menü összeállítása a népi hagyományokat tükrözi.

A húsvét ünneplése a VIII. század óta vált általánossá, a szertartásokhoz a X. századtól az ételszentelés is hozzátartozik. Ilyenkor a húsvéti sonkát, bárányt, kalácsot, tojást és a bort a templomba viszik szentelni a hívők. Azt tartották, hogy a megszentelt ételek megvédik a híveket a hosszú böjt után a mértéktelenség kísértésétől. Az ünnep áldozati étele a bárány, amely Krisztust jelképezi.

Füles kosár, fehér kendő

A sonkát már szombat este, a böjt lezárásával megvágják, vasárnap esznek hozzá tormát és tojást – ez utóbbi az ünnepi menü elmaradhatatlan alkotója: sokféle módon felhasználhatjuk, a hidegtálakon díszítésként, vagy felszeletelve a húsok mellett. A sonkát hidegen, tormával vagy szendvicsként is fogyaszthatjuk, de készíthetünk belőle villásreggelit, vagy meleg főételt tekercsek, sültek formájában. Mivel a füstölt sonka sós, ezért ha meleg ételhez használjuk, plusz sót nem kell hozzáadni.

Hazánkban a hagyomány szerint kaláccsal, retekkel fogyasztják, a régi magyar konyhában pedig almával vagy körtével is kedvelt volt. A déli, mediterrán országokban hagymával, paradicsompürével, fűszerolajokkal, illetve déli gyümölcsökkel, aszalt, porcukros datolyával, az északi országokban pedig hagymás burgonyasalátával is tálalják.

A régi kalendáriumok szerint a református szatmári nép igyekezett jó példát mutatni az ünnepi készülődésben. Nagypénteken nem ettek húst és zsírosat, böjtös ételeket főztek. Gyakori volt az aszalt leves: aszalt almát, körtét, szilvát főztek, behabarták, és hogy sötétebb legyen a leve, egy kevés szilvalekvárt is tettek bele. Mákos vagy diós laskát főztek, amire melegített mézet csurgattak. Nem maradt el a pattogatott kukorica sem – ezt majdnem minden háznál készítettek. A direkt erre a célra termelt apró, hegyes, fehér szemű, ún. csinkántli kukoricát lemorzsolva rostába tették, az udvaron szabad tűz fölött rázták, míg a melegtől kinyílva ki nem ugrált a rostából a gyermekek örömére.

Húsvét vasárnapján a penyigei katolikusok füles kosárba, fehér kendő közé rakták a jellegzetes húsvéti eledeleket: főtt sonkát, főtt kolbászt, főtt tojást, kenyeret, kalácsot, sárgatúrót, bort és kora reggel begyalogoltak Fehérgyarmatra a templomba. Ott a kosarat az oltár előtti lépcsőre helyezték, a kendőket szétnyitották, s a szertartás végeztével pedig a pap megáldotta, megszentelte az ételeket a húsvéti bárányáldozat, az együtt töltött utolsó vacsora jelképeként. Ebből reggelizett aznap a család.

A húsvét egyik jellegzetes étele a sárgatúró, ami főként a görögkatolikus vidékeken ismert, többek között a mi megyénkben is. Annyira elterjedt, hogy akár a római katolikusok is elkészítették – és készítik a mai napig.

Csak mértékkel!

A húsvéthoz hozzátartoznak a finomságok, a nagy lakomák és a vendégjárás. Azonban a hosszú hétvége alatt is fontos odafigyelni a mértékletes, változatos táplálkozásra.

A férfiaknak nem kell minden „locsolkodási állomáson” az összes fogást végigenni, a hölgyeknek pedig nem muszáj minden vendéggel együtt enni – ugyanis a bőséges lakmározásokat követően könnyen jelentkezhetnek epepanaszok vagy gyomorfájdalmak.

- KM -

Sárgatúró

Hozzávalók: 20 db tojás, 2 l tej, pici só, ízlés szerint kristálycukor, 2 db vaníliás cukor (tehetünk bele mazsolát is).

Elkészítés: Egy tálba felverjük az egész tojásokat. A tejet feltesszük forrni, teszünk bele egy félmaréknyi cukrot, egy pici sót és vaníliás cukrot. Amikor forr, beleöntjük a felvert tojásokat és folyamatosan kevergetjük. Amikor túróvá válik, beleborítjuk egy erre használt nejlon hálóba, szorosan elkötjük és a nyújtófa rúdjára akasztjuk. Egy hűvös helyen teljesen hagyjuk lecsepegni. Amikor lecsepegett, tányérra rakjuk és máris fogyasztható. (Tóth Zoltánné, Nyírtelek)