Cselszövők és sorsfordító nők

Nyíregyháza - Hamarosan bebarangolja a megyét, nyáron ősei, a Dengi család nyomába ered.

Nemrégiben jelent meg Bányai D. Ilona, a Történelmiregény-írók Társasága tagjának első regénye, a Boszorkánykör, mely műfaja szerint történelmi kalandregénynek készült, de kissé rendhagyó módon elsősorban nem a nagy hősök, hanem egyszerű, hétköznapi emberek, nők a főszereplői.

Hiteles történelmi háttér

– A történet 1465-ben játszódik, Mátyás király uralkodása idején, Tokaj várában és annak környékén. Egy nevenincs faluban, Szent Iván éjszakáján három fiatal nőt űz a kétségbeesés a rettegett Öregerdőbe, ahol a falusiak hite szerint lidércek és boszorkányok tanyáznak. Itt találkoznak a környék javas­asszonyával, és innentől megváltozik a sorsuk. Akaratlanul belekeverednek a környék főúri családjainak, a Perényieknek és a Szapolyaiaknak a hatalmi harcaiba, kincskeresők és titkos eretnekek mesterkedéseibe. Menekülés közben néha onnan kapnak segítséget, ahonnan nem is gondolnák, és végül csak rajtuk múlik, hogy sikerül-e megakadályozni a cselszövőket politikai terveik megvalósításában. Mindezt hiteles történelmi háttér keretezi, valós személyek és történelmi események sora vezeti a hőseimet a végkifejletig – árulta el a szerző, aki bár Miskolcon él, erős megyei gyökerekkel büszkélkedhet.

– Édesapám Nagyhalászban született, később Kótajban laktak, itt van a nagyszüleim sírja is. Apukámat az ötvenes években elcsábította a borsodi iparvidék, így került Rudabányára, de haláláig szívesen jártam vele, ahogy ő mondta: haza, Szabolcsba. Imádtam a kisvasutat, lelkesen ismerkedtem a tájjal, az ételekkel, az emberekkel, akik egészen mások, mint az ország más vidékein élők. Édesapám népes családba született hetedik gyermekként, s a megyében még ma is élnek ismerős-ismeretlen rokonaim. Figyelem őket, amennyire tudom: élnek Dengi-leszármazottak Kótajban, Nyírszőlősön, Kéken, Vasmegyeren. Nyárra tervezek egy nagyobb kirándulást az „őseim nyomában”, mivel elhatároztam, hogy megírom a szabolcsi Dengi család történetét, ami a szájhagyomány szerint nagyon érdekes és kalandos lehetett – avatott be terveibe az írónő, aki szokatlanul későn ragadott először tollat.

Falták a könyveket

– Pici gyermekkoromtól imádtam a könyveket, szülővárosomban, Rudabányán szép, nagy könyvtár volt abban az időben. Faltuk a köteteket, szüleim, nagyobb testvéreim mellett a kicsiknek apukánk olvasott fel esténként mindenféle kalandos történeteket. Akkor „fertőződtem meg” a történelem szeretetével is.

Kamaszkoromban néha nyitástól zárásig a könyvtárban tanyáztam, de eszembe sem jutott soha, hogy én is tudnék ilyeneket írni. Az agyam termelte ugyan a fantáziafilmeket, de nem gondoltam, hogy ez másokat is érdekelhet. Életem nagyobb részében csak olvastam, mígnem baráti unszolásra megpróbálkoztam a novellaírással. Meglepetéssel vettem tudomásul, hogy az olvasóknak tetszenek a történeteim. Életem harmadik novellája Fűben, fában… címmel már megjelent nyomtatásban a Sár, vér, levendula című antológiában, nem sokkal később Az öreg című a Holló évszázadában. Nemrég értesítettek, hogy utóbbiból a Magyar Rádió a Thália Színház művészeinek közreműködésével hangjátékot készít. Végül belevágtam a regényírásba, és megszületett a Boszorkánykör.

Kérdésünkre, hogy nem tartott-e a férfiak távolmaradásától a női főszereplők miatt, Bányai D. Ilona elmondta: bár nagyon félt, a visszajelzések azt mutatják, hogy a férfiak is szeretik a történetet, őket is leköti a cselekmény.

– Szapolyai Imre, a sikeres katona, politikus figurája kielégíti a hősre vágyó olvasók igényeit is. Az egyetlen kritikát, miszerint maga Mátyás király hiányzik a történetből, éppen egy hölgytől kaptam. Őt megnyugtattam, a folytatásban – ami hamarosan elkészül, s amelyben a hőseim meglepő változásokat élnek meg – már az uralkodó is megjelenik.

KM-CsA