A mostoha is lehet édes a szívünknek

Nyíregyháza - Nem meglepő, ha valaki úgy szereti a nevelőanyját vagy mostoháját, mint az édeset. De vajon ő tudja ezt? Érzi, érezheti valamiből? Egy szóból, ölelésből, az együtt töltött idő múlásából, esetleg az állandó kontaktusból? - teszi fel a kérdét olvasónk.

Mi, gyerekek (mert azok maradunk örökre anyánknak) ne fukarkodjunk szeretetünket kinyilvánítani, legyen az édes vagy mostoha anyánk! Mert az idő kegyetlen gyorsasággal elröpül mindenki felett ebben a zűrzavaros világban, és ha nem vigyázunk, egyszer csak késő lesz. Anyák napja az az ünnep, amikor hálát adhatunk az életünkért. Azért, mert volt valaki, aki felépítette fizikai és lelki mivoltunkat. Tette ezt viszontvárás nélkül, folyamatos – egy életen át tartó – gondoskodással. Gyerekként gondtalanul örültünk, hogy van egy ember, jelesül az édesanyánk, aki kivételes és felülmúlhatatlan odaadással szeret bennünket. Anyák napján még inkább átérezhetjük, hogy egy hosszú, időtlen láncolat részesei vagyunk, ahol egymásba kapcsolódnak generációk sokaságai. Persze voltak, vannak és lesznek is olyan gyerekek (napjainkban jóval több mint 20 ezer az állami gondozottak száma), akik nem vagy csak nagyon ritkán élvezhetik az anya közelségét és szeretetét. Jól tudom, mert érintett voltam, hogy azok a gyerekek is, akik idő előtt kiestek a családi fészekből, ők is mindig „felköszöntötték” – ha csak kimondatlanul, gondolatban is – az igazi vagy csak a képzeletükben létező anyákat. Hiszem, hogy anyák napján minden gyermeki szív melegséggel, szeretettel telik meg, és szaporábban ver, ha édesanyjukat köszöntik vagy éppen rájuk gondolnak. Mert nincs szebb emberi érzés a szeretetnél. A szívedet nem azután ítélik meg, hogy te kit szeretsz, hanem arról, hogy téged kik szeretnek. Élj hát úgy, hogy sokan szeressenek és sokakat szeress!

- Kutnyik Pál -