Halászok!

A napindító kávé kortyolgatása közben telefonommal gyakorta szörfölök a világhálón. Reggeli testmozgás­nak nem sok, de most csak ennyire futja. Ilyenkor rend­szerint végigpörgetem a levelezésemet is, a minap az egyik e-mailen megakadt a még kissé csipás szemem. Tarnavölgyi Gergely jegyzete.

Az üzenet tetején az egyik telefontársaság rózsaszín logója virított, az elektronikus levél pedig egy gyors adategyeztetésre kért, illetve az elmaradásom befizetésére igyekezett felhívni a figyelmem. A feladó virtuálisan az ügyfélszolgálathoz tessékelt, ahol, mint fogalmazott, kényelmesen kiegyenlíthetem a számlámat. Első blikkre hitelesnek tűnt a levél, ám második olvasatra már kilógott a lóláb. Feltűnt a központozás és az ékezetek hiánya, a helytelen szórend, de a feladó a megszokottól eltérő e-mail-címe is megerősítette bennem, itt valami sántít. Nemsoká felvilágosítottak: ez manapság egy népszerű adathalászási és pénzlenyúlási technika.

Az eset nyomán jutott eszembe a szakállas tréfa. „Egy férfi fuldoklik a tóban, majd meglát egy csónakot, benne két halásszal. Odakiált nekik: Halászok! Halászok! Mire az egyik visszaszól: mi is, csak nem kiabálunk!” És igen. Az adathalászok sem kiabálnak, szép csendben próbálják lehúzni rólunk az utolsó bőrt is. Ha azonban kellően körültekintőek vagyunk, akkor üvölt róluk, hogy mit is akarnak.

- Tarnavölgyi Gergely -