Burgenland példája

Megakad a tekintetem azon a híren, hogy korlátozni szeretné az ott dolgozó magyarok számát az ausztriai Burgenland tartományfőnöke, szerinte ugyanis az országrésznek komoly kihívás, hogy vonzáskörzetében egymillió olyan ember él, akiknek hazájában csupán 350 euró (nagyjából 102 ezer forint) a minimálbér. Eközben Ausztriában 1500-at, átszámítva 440 ezer forintot is meg lehet keresni. Angyal Sándor írása.

Aligha vitatható a tartományfőnök igaza, hiszen hazánktól nyugatra mindenütt nagyobb bért fizetnek az ott dolgozóknak, ezért is intettek búcsút szülőhazájuknak több százezren hazánk fiai és lányai közül. Ja, és azt is mondta a kinti országrész vezetője, hogy a burgenlandi iskolákba a jövőben csak azok járhatnak, akik oda is vannak bejelentkezve, illetve akiknek a szülei életvitelszerűen ott élnek. Tudván, hogy még megyénkből is sokan Ausztriában tudják megkeresni a szükséges anyagiakat, s hogy tízezrek ingáznak naponta a határ túloldalára jobb anyagi megbecsülésért, aligha csodálkozhatunk mindezen. Ámde, abból miért nincs elege a tartományfőnöknek, hogy nagyon sok osztrák hozzánk jár rendszeresen számukra „filléres” ebédért, szépségápolásért, autószerelésért, plasztikáztatni, vásárolgatni? Hogy jóformán velük vannak tele a termálfürdők Budapesttől Hajdúszoboszlóig? Az osztrák nyugdíjasok tavasztól késő őszig hazánkban kempingeznek, lakókocsiznak, esznek, isznak, dőzsölnek „félpénzen”.

Valahol középen lehet az elfogadható álláspont: több bért fizetni az itthon dolgozóknak, értékteremtő munkát adni például a közmunkásoknak, és nagyobb tempóban közelíteni a jövedelmeket az osztrák sógorékéhoz.

- Angyal Sándor -