Egy új hadviselés korszakába léptünk - Interjú Dr. Benkő Tibor vezérezredessel, a Honvéd Vezérkar főnökével

Nyíregyháza - A Magyar Honvédség két éve tartó határ menti szolgálatát nemzetközi szinten is elismerik.

Hazánk biztonsága megköveteli a folyamatos készenlétet és a felkészülést az új kihívásokra – összegezte a Magyar Honvédség aktuális teendőit lapunknak dr. Benkő Tibor vezérezredes, vezérkari főnök.

Három éve beszélgettünk, azóta a „nemzetközi helyzet fokozódott” – sajnos épp úgy, ahogy attól ön akkor óvott. A soha nem látott migrációs nyomás jelentős katonai erőket köt le a déli határokon.

DR. BENKŐ TIBOR: Azzal kezdeném, hogy a Magyar Honvédség azonnal készen állt a feladat ellátására 2015 nyarán, amikor az ország és egész Európa szembesült a migrációs nyomással. A zöldhatárokat le kellett zárni, hogy illegálisan ne léphessen senki hazánk területére. A honvédség első lépésben a műszaki felderítő egységeivel, technikai eszközeivel kezdte meg a műszaki védrendszer kiépítését, és rövid idő alatt lezárta az 540 kilométer hosszú határszakaszt. A legnagyobb elismeréssel beszélhetünk munkájukról, amelyet éjjel-nappal végeztek, s végeznek ma is.

Bár a lakosság elsöprő többsége támogatja a határok lezárását, vannak, akik megkérdőjelezik ennek szükségességét.

DR. BENKŐ TIBOR: Emlékeztetnék rá: volt olyan időszak, amikor nyolc-tízezer migráns vonult keresztül Magyarországon, s ez komoly biztonsági problémákat vetett fel. A határzár funkciója az, hogy az illegális, törvénysértő belépéseket akadályozza meg. Az ország területére bárki jöhet, aki betartja az erre vonatkozó előírásokat, együttműködik a hatósággal, igazolja személyazonosságát. Katonáink ezért vannak ott a határ mentén, a legnagyobb nyomás időszakában hatezernél is többen. Jelenleg a megerősített műszaki rend-szer mellett több ezer katona és rendőr szolgál közösen.

Ma már osztrák katonákkal is, ami azért jelzi a migránskérdés megítélésének változását. Hogyan érintette mindez a Magyar Honvédség aktivitását a nemzetközi missziókban?

DR. BENKŐ TIBOR: A megerősített határvédelemtől függetlenül a nemzetközi szerepvállalásunk nem szenved csorbát, katonáink minden misszióban ugyanúgy részt vesznek. Valamennyi hazai és nemzetközi gyakorlatot végrehajtottuk, becsülettel, lelkiismeretesen teljesítve feladatainkat. A Magyar Honvédség bebizonyította, hogy milyen képességekkel rendelkezik. Néha hallani olyan hangokat, hogy a mi hadseregünk elavult, technikailag korszerűtlen, megkérdőjelezve hatékonyságot, eredményességet. A honvédség most bizonyított: az elmúlt évtizedekben nem volt rá példa, hogy két éven keresztül nap mint nap, öt-hatezer katonát kell bevetni, munkájukat és ellátásukat megszervezni, úgy, hogy a honvédelmi képesség ne szenvedjen csorbát. Nemzetközi szinten kaptunk és kapjuk napjainkban is az elismerést, pozitív visszajelzést, úgy a logisztikai megoldásra, mint az egyes katona helytállására.

Legutóbbi interjúnk óta Ukrajnában is állandósult a háborús, fegyveres konfliktus. Katonapolitikailag mit jelent ez Magyarország számára?

DR. BENKŐ TIBOR: Ami a Krím-félszigeten történt, s ahogy az bekövetkezett, megmutatja, hogy a hagyományos háborús gondolkodásmódot át kell értékelni. Már az első békemissziós feladatokra készülve láttuk, hogy napjainkban más harc­eljárások, módszerek, taktikák érvényesülnek, szakmai kifejezéssel élve: az aszimmetrikus hadviselés időszakába léptünk. A Krím-félszigeti eseményeket is nem kimondottan egy elsöprő fegyveres ütközet jellemzi, a harci cselekmények lassú, a politikában, a gazdaságban, a társadalomban, a közigazgatásban, a kommunikációban, és természetesen a rendvédelmi szervezetekben is bekövetkező behatásokkal, változásokkal párosulnak. Ezt nevezik többek között hibrid hadviselésnek, de meggyőződésem: jönnek újabb és újabb hadviselési formák, s most nem a kiberre gondolok, mert az már a jelenkor része. Ukrajna sok-sok tanulsággal szolgált, például hogyan funkcionál egy nagy létszámú, komoly haderő, technikai eszközállomány egy hibrid hadviselés esetén, és arra is rávilágított, hogy mit jelent, ha a katonák nincsenek megfelelő módon motiválva, és itt nemcsak az anyagi elismerésre gondolok, hiszen a motivációnak rendkívül sok formája, módja és módszere létezik. Egy hadsereg morális állapota sorsdöntő lehet ilyen helyzetekben, ezt a történelem annyiszor igazolta.

Magyarország első számú katonájaként hogyan értékeli az Európát sújtó terrortámadásokat?

DR. BENKŐ TIBOR: A Magyar Honvédség feladatrendszerének része a felkészülés a terrorizmusra. Amikor arról beszélünk, hogy a zöldhatárokat le kell zárni, az illegális migrációt meg kell fékezni, akkor már ez van a háttérben. Adottak olyan erők, amelyek más vallás, kultúra ellen lépnek fel, az erőszaktól, a terrortól sem visszariadva. A terrorizmusban nyílt hadszíntérre nem lehet számítani, alattomosan a védteleneket, gyenge, sebezhető pontokat veszik célba, a fanatizmus következményeit pedig sajnos mind gyakrabban látjuk. Minden magyar állampolgár érdeke, hogy az országot megvédjük, a határokat őrizzük. A történelmünk mindig erről szólt, őseink is ezért áldozták élüket annyiszor, nekünk pedig a gyermekeink, unokáink jövőjére kell gondolnunk. A megelőzéshez sok feltételt kell megteremteni, összehangolni, társadalmi, politikai és katonai szinten.

A védelmi képességben komoly szerepet szánnak a tartalékos rendszernek, amelyet most területi alapon szerveznek újjá. Ettől mit várhatunk?

DR. BENKŐ TIBOR: Ez a kérdés rendkívül fontos: tartalék nélküli haderő nem létezhet. A Magyar Honvédség alapvetően egy békeidőszakban működő hadsereg, de ennek fenntartása is sok áldozatot követel meg az ország lakosságától. Épp ezért nem kell, hogy nagy legyen, a hangsúly a jól felszerelt, felkészített, korszerű, modern erőn van, magas szinten kiképzett katonákkal, akik képesek azonnal reagálni váratlan eseményekre, kihívásokra is. Ám nagy kérdés: milyen tartalék áll rendelkezésre, ha a helyzet úgy hozza?

Talán ezért bukkan fel témaként gyakrabban a sorkatonai szolgálat újratervezése is.

DR. BENKŐ TIBOR: A 2004-es megszüntetése kicsit a fürdővízzel együtt kiöntött gyerek hasonlattal jellemezhető. Ebben az új helyzetben is szükség van a tartalékos erőkre és az azt működtető rendszerre, amelyre építkezhetünk. Kik alkothatnák a tartalékot? Elsősorban azok, akik szerződéses katonaként fiatalon leszerelnek. Ők a legjobban kiképzettek, ők adhatják a tartalékos erő magját, őket meg kell nyerni az ügynek, hogy tartsák fent morális és fizikai felkészültségüket. A következő merítés a fiatalság lehet, ha kap egy honvédelmi felkészítést, nevelést, szemléletet. Ennek során megismerhetik akár azt is, hogy váratlan szituációban, vészhelyzetben , akár egy szórakozóhelyen, tömegrendezvényen, koncerten bekövetkező eseménynél mit kell tenniük, hogyan reagálják le, hogyan tudnak biztonságot teremteni önmaguk és környezetük számára. A nyugat-európai merényletsorozat tragikus aktualitást ad e törekvéseknek.

S mit jelent a területi elv a tartalékos rendszerben?

DR. BENKŐ TIBOR: A magyar történelem, hagyomány és szemlélet része, hogy az emberek jobban ragaszkodnak, kötődnek a saját szűkebb környezetükhöz. Az ország mind a 197 járásában egyeztetünk és folytatunk toborzást, a terv az, hogy elsősorban hétvégére időzítve oldanánk meg az érdeklődők katonai felkészítését, az elméleti és gyakorlati foglalkozásokat, lövészetet, terepgyakorlatot. Előadások segítenének eligazodni, mi is történik most körülöttünk s a nagyvilágban. A területi elven szerveződő önkéntes szolgálatot segíti a jövőben a Honvéd Sportszövetség is, benne többek között rádióamatőr-, lövész-, ejtőernyősklubokkal, önvédelmi és küzdősportok szervezeteivel. Ezek mind azt szolgálják, hogy a szükséges tartalékról gondoskodjunk hazánk biztonsága érdekében.