Ha uncsi már a tévé

Nem korszakalkotó kijelentés, hogy az együttélésnek vannak szabályai, és a társasházakban ez hatványozottan igaz. A legtöbb ember tisztában van ezzel, s ha nem is fújja betéve a házirendet, nagyjából sejti, hogy a papírra nyomott előírások mellett léteznek íratlan szabályok is, melyekről nem kell kiselőadást tartani azoknak, akikbe szorult némi értelem és empátia. Csáki Alexandra jegyzete.

Mégis minden lépcsőházban van egy-két család, amelynek tagjai csak üvöltve tudnak kommunikálni egymással ötvenöt négyzetméteren, akad egy ezermester, aki a legképtelenebb időpontokban – de legszívesebben hétvégén hajnalban – kezd el fúrni, kalapálni, ahogy rövid hallgatózás után simán rá tudunk mutatni a partiállatok ajtajára. Aztán ott vannak a humán térfigyelő kamerák, akik vagy nem ismerik a magánélet kifejezést, vagy egyszerűen csak magasról tesznek rá. Ők azok, akik órás monológokkal keserítik meg a folyosón elkapott szomszédok életét.

Ezek a típusemberek viszonylag ritkán találkoznak, kivéve, ha kötelező megjelenést hirdet a közös képviselő egy-egy lakógyűlésen. Aki unja már a tévét és nincs kedve olvasni, kukkantson be egy ilyen összeröffenésre. A cirkusz garantált.

- Csáki Alexandra -