2017.07.24. 08:39
Tisza-parti idillromboló
Mondhatni minden idilli volt. Kánikula, de nem fullasztó meleggel, amiben nagy szerepe volt a lágy, hűsítő szellőknek. A nap elé időnként szűrőt raktak a fátyolfelhők, ám így is kaptak munkát a pigmentsejtek. Mán László jegyzete.
Mondhatni minden idilli volt. Kánikula, de nem fullasztó meleggel, amiben nagy szerepe volt a lágy, hűsítő szellőknek. A nap elé időnként szűrőt raktak a fátyolfelhők, ám így is kaptak munkát a pigmentsejtek. Mán László jegyzete.
A víz kellemes, lubickolós hőmérséklete hívogatott, a parton pedig nem voltak sokan. Idősebbek, néhány gyerek, két pecás, odébb jókedvű fiatalok dobálták egymást a lomhán hömpölygő Tisza vizébe. Igazán pihentető volt, mígnem a vízparti bóklászás közben fel nem bukkant az első, összegyűrt sörösdoboz. Aztán a következő, majd jöttek a kólás flakonok, ilyen, meg olyan nylonzacskók.
Azonnal beugrott, hogy pedig nemrégiben nem keveset cikkeztünk arról, hogy mennyire kellene vigyáznunk a természetre, a Tisza tisztaságára. Lelkes önkéntesek hatalmas mennyiségű egészségmaró szeméttől tisztították meg szép szőke folyónkat. Hiába?
Valamiféle varázstudománnyal jó lenne minden eldobott szemetet a tettes otthonába költöztetni, akkor talán elgondolkodna. És ami a legbosszantóbb volt? Az egyébként „illegális” strand környékén több fekete szemeteszsák is ki volt rakva.
- Mán László -