Egy üres óra

Hirtelen nem jut eszembe, kitől is származik a mondás, de tény: akkor legtermékenyebb az ember – akár fizikai, akár szellemi tevékenységről legyen szó –, ha friss, kipihent, üde; azaz: ha harcra, munkára, alkotásra kész. Mert ha már elfárad a reggeli hercehurcában, idegbajos készülődésben – megette az egészet a fene. Mire beül a nebuló az iskolapadba, a felnőtt beáll a munkapad mögé, helyet foglal a irodai székében, alig várja, hogy vége legyen az egésznek. Györke László jegyzete.

Nem tudom pontosan, milyen meggondolásból vezetnék esetleg be a 9 órai becsengetést az iskolákban, de gyanítom: nem minden szülő fogadná kitörő lelkesedéssel. Mert ugye, ha a szülők jobbára 8 órára mennek a „dolgozóba”, mit csináljon a gyerkőc kilencig? Üljön egy-másfél órát az iskola előtti, illetve az iskolapadban? (Már ha a kedvéért korábban kinyitják az oskolát). Vagy netán megszerveznék a reggeli napközit ezeknek a nebulóknak, esetleg hajnali korrepetációra lehetne jelentkezni a rossz alvó és arra hajlamos pedagógusoknál?

Jómagam is gyakoroltam valaha ezt a szép, ám nem mindig hálás, de mindenképpen élményekben gazdag – hála az őszinte pulyáknak – pályát, és azt tapasztaltam, hogy a gyerekek az első órán kevésbé összeszedettek, még nem tudnak igazán átállni az iskolai ritmusra; 9 és 12 óra között a legaktívabbak. Nagy tehát a dilemma, nem csúszik-e el, nem rövidül-e le ez a fogékony időszakasz. Arról nem is beszélve, figyelembe kellene venni, hogy a gyermek mikor kerül haza, mikor és mennyi ideje jut egy kis értelmes játékra. Mert számára a játék ugyanolyan fontos, mint a tanulás, a sportolás, vagy épp bármilyen más kreatív foglalkozás.

Szerintem nagyon jól gondolják meg a döntéshozók, hogy kell-e gyermekeinknek egy örök lyukasóra…

- Györke László -