Háromszáz esztendeje kapták a céhlevelet

Tunyogmatolcs - A gubacsapás közel öt évszázadon át meghatározta a matolcsi generációk életét.

Ismerősen csenghetett Szatmárban még a XX. században is a matolcsi guba neve, ma már azonban csak egy-egy padláson felejtett kopott gubaszék, törött fonókerék árulkodik arról, hogy egykor szűrszabó, szűrcsapó és gubatakács mesterek éltek a Szamos-parti mezővárosban.

Függetlenséget akartak

Ha Luby Margit 1927-ben nem találkozik B. Balogh Bálint matolcsi gubásmesterrel, s nem kapja meg azt a céhládát, melyben a megsárgult protokollum lapulhatott, mára talán már semmit sem tudnánk az egykori mesterek mindennapjairól. Szerencsére azonban sok régi számadást, levelezést, naplót és szerződést mentett meg a néprajzkutató a feledéstől azzal, hogy 1928. január 18-án a Néprajzi Múzeum Mesterséggyűjteményének adta a helyiek megbízásából a gubacsapók céhládáját.

Az említett iratok mellett középkori összeírások is fennmaradtak a Magyar Nemzeti Levéltárban és a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltárban, ezek segítenek abban, hogy a matolcsi mesterek működésének korai szakaszát megismerhessük.

S miért fontos most felidézni a matolcsi céh létrehozását és működését? Azért, mert éppen 300 évvel ezelőtt, 1717. október 8-án kapták meg első céhlevelüket a matolcsi szűrcsapó és szűrszabó mesterek.

A XVIII. század elejére részben a Rákóczi-szabadságharc, részben a törökök pusztítása miatt az uradalom lakossága megcsappant, a földesúri hatalom megingott, ezt kihasználva folyamodhattak a matolcsi jobbágyok privilégiumért (céhlevélért), hogy megerősítsék mesterségük gyakorlásának immár a birtokostól független jogát. Az okmány jelentőségét bizonyítja, hogy a III. Károly által kibocsájtott céhlevelet Szatmár vármegyében még 1717-ben kihirdették, 1719-ben pedig Szabolcs, majd 1722-ben Bereg vármegyében is hírül adták a matolcsi szűrszabó és szűrcsapó mesterek privilégiumát. A gubakészítés ma már elfeledett mesterség, ám közel öt évszázadon át meghatározta a matolcsi generációk életét.

- Kovács Evelin -

A szűrposztó és guba előállításának menete

Először a gyapjút megtisztították mosással vagy csapással. A csapás során egy kifeszített ideget csapkodtak a gyapjúra, így távolítva el arról a szennyeződést. A megtisztított gyapjút körömpővel, szegekkel teletűzdelt eszközzel szálaira szedték, majd megfonták a fonókeréken a gyapjút, s ezt követte a posztó előállítása, melyet szövőszéken, gubaszéken végeztek. A guba és a szűrposztó közti különbség itt érhető tetten, mert a gubaposztóba a szövés folyamán még további gyapjúfürtöket is fűztek, ezáltal még vastagabb ruhadarabot állítva elő. A szűrposztót, gubaposztót ezután kallani vitték, vagyis egy gyors sodrású patakba állított kádba helyezték, melyre felülről is zuhogott a víz. Itt órákon át tömörítette a víz ereje a posztót, ezután azt kiszárították, végül pedig késsel, ollóval szabták, s összevarrták ujjait, nyakát pedig körbehurkolták, hogy tartósabb legyen.