Jóképű rendőröket használtak csalinak a homoszexuális férfiak kiszűrésére

Nyíregyháza – A most elhangzó előadások témáinak feltárásához kritikai szellemre és egy kis bátorságra van szükség – vezette be a Rejtőzködő szexualitás – titkolt identitás című konferenciát hétfő délelőtt Papp László Tamás újságíró, aki a Jósa András Múzeum, a Nyíregyházi Egyetem Történettudományi és Filozófiatörténeti Intézete, illetve a Magyar Történelmi Társulat megyei csoportja mellett az egyik szervezője a kétnapos eseménynek.

Pink pikniket rendeztek

Hanzli Péter a homoszexualitás XIX–XX. századi történetének érdekes mozaikjait villantotta fel, kezdve azzal, hogy a téma kutatását nehezíti a források hiánya. – Mivel a saját nemükhöz vonzódókat nem csak a társadalom vetette meg, de nagyon sokáig büntetőjogi következményei is voltak a homoszexualitásnak (1961-ig volt érvényben az törvény, amely az azonos neműek szexuális kapcsolatát egy évig terjedő fogházzal büntethette), az érintettek sem megélni, sem lejegyezni nem merték az érzéseiket. Emiatt kevés írásos emlék maradt fenn, ráadásul az 1945 előtti, ilyen típusú bűncselekményeket feldolgozó bírósági anyagok is megsemmisültek, ám a korabeli újságok rendre beszámoltak a hazánkban és Európában nagy port kavart ügyekről.

1908-ban a századelő bulvárlapjában, a Pesti Futárban „unom az asszonyt” jeligével jelent meg társkereső apróhirdetés, amelynek feladója, egy férfi, rokonlelkek jelentkezését várta, míg ugyanebben az időszakban a Budapesti Hírlap a Vilmos császár szűk környezetébe tartozó Eulenburg herceg férfiakkal fenntartott viszonyaitól volt hangos. Két évtizeddel később sok szó esett a lapokban a dán festőről, Einar Wegenerről, aki nővé operáltatta magát, és akinek tragikus történetét A dán lány című filmből ismerhetjük, de arról a sikkasztóról is, aki a bankból, ahol dolgozott, ötezer koronát lopott el, hogy női ruhákat vásároljon belőle.

Hanzli Péter beszélt arról is, hogy az 1940-es években jóképű rendőröket küldtek el a homoszexuális férfiak által gyakran látogatott fürdőkbe, hogy csaliként használják őket, és az is kiderült, hogy amíg meg nem nyíltak az első melegbárok, a férfiak utcákon, tereken vagy éppen kirakatnézegetés közben ismerkedtek. Később két–háromszáz fős házibulikban találkozhattak egymással a saját nemükhöz vonzódók, majd nagy segítséget jelentett nekik a Homérosz egyesület, amely Oscar Wilde-klub néven angoltanfolyamot, filmklubot és bulikat is szervezett, majd megrendezték a Pink pikniket – a mai Pride elődjét –, 1989-ben megnyílt a Lokál, a homoszexuális férfiak találkozóhelye, 2008-ig pedig rendszeresen megjelent a Más-ok című újság, amely az érintettekről, az érintetteknek szólt.

Az áldozatot hibáztatták

Dr. Tóth Eszter Zsófia korábban is foglalkozott a szex és a szocializmus kapcsolatával, ám amikor napvilágot látott, hogy a híres úszóedző társaival megerőszakolt egy fiatal lányt, kutatni kezdte a Kádár-korszak szexuális bűncselekményeit. – Amikor elkezdtem előadásokat tartani a témával kapcsolatosan, egyre-másra kerestek meg tanítványaim és ismerőseim, és mesélték el a saját történetüket. Az biztos, hogy a tényleges eseteknek csak a töredéke jutott el a bíróságig, hiszen a nők többsége vagy a rendőrségtől, vagy a családtagjaitól tartva nem tett feljelentést, így eljárás sem indult. A peres iratokból az látszik, hogy az esetek egyötödében a nő korábban nem ismerte azt a férfit, aki megerőszakolta, negyven százalékban ismerték egymást, és ugyancsak húsz százalék az az arány, amikor a férfi szerette volna újrakezdeni a már lezárt kapcsolatot, de erőszak lett a vége. Visszatérő érvelés volt abban az időben az áldozat hibáztatása: azt például, hogy egy nő hagyta, hogy a férfi kifizesse az étteremben a számlát, kihívó magatartásként értékelték.