A fehér éjszakák háborítatlan földjén

Nyíregyháza - Csorba Dánielt a páratlan szépségű ország, s annak egy leánya is örökre rabul ejtette.

Nemrég a megyeszékhelyen méltó ünnepséget rendezett a Nyíregyházi Magyar-Finn Baráti Egyesület Finnország függetlenné válásának 100. évfordulója alkalmából. Itt ragadta meg a képzeletünket Csorba Dániel – fényképeken is elmesélt – története, amelyben arról mesélt, hogyan lett vadtúravezető Finnországban. Nyilván számtalan oka lehetett volna annak, hogy ezt a pályát válassza, és éppen egy távoli országban. Ám az ő életében is végül a férfiakban rendre kalandvágyat ébresztő klasszikus tényező játszott szerepet: szerelmes lett.

Ide érdemes visszatérni

– Érdekes, hogy a sors már fiatalon elém vetítette a jövőt. Először középiskolás koromban jutottam el Finnországba az akkori Deutsche Schule Budapest tanulójaként, amelyet ma Thomas Mann Gimnáziumként ismerünk. Helsinki nagytemplomának karnagya szervezett egy nemzetközi zenei fesztivált, s azon vettünk részt. Családoknál szállásoltak el bennünket, s annyira jól éreztem magam, hogy elhatároztam, ide még visszatérek egyszer – mesélte.

Aztán Budapestre jött tanulni egy bűbájos finn leány, s a fiú jövője gyorsan eldöntetett. Immár 12 éve kinn élnek az ezer tó hazájában, ott rendezték be közös életüket. Dániel egy multinacionális vállalat alkalmazottja lett, csakhogy időnként arrafelé is beüthet a krach. A magyar fiatalember váltani kényszerült, s 2013-ban beiratkozott egy 12 hónapig tartó túravezetői tréningre.

Alapos volt a kiképzés

– Az Eerikkilän Sportakadémia tulajdonképpen egy sportcentrum, s ebben képezik ki a vállalkozó kedvű fiatalokat, akik a síeléstől a kenuzásig, a famegmunkálástól a néprajzig, a gombaismerettől a kondicionáló edzésfajtákig sok mindent megtanulnak. Jobbára a Helsinki-Turku-Tampere háromszögének gyönyörű tóvidékén tartózkodnak. Összesen 11 túrát készítettek elő nekünk, évszakonként többet is. Ezután következtek a nagyobb utak, hármat közülük külön is kiemelnék.

– Októberben jutottunk el a közép-finnországi Hämei-tó fennsíkjára, ami az ottani kultúrtáj része. Ide kenuzni vittek, tóról-tóra jártunk, s az egyetlen nehézséget mindebben az jelentette, hogy át kellett cipelni a kétszemélyes vízi alkalmatosságot az egyik helyről a másikra. A vízen már csak egy szabály marad, a kenuban tilos felállni.

Csorba Dániel meleg italt kortyolgat a rövid pihenőn

– A második egy Lappföldi túra volt februárban, a térképen nőalakot formázó Finnország három nagy tóvidéke közül – Kemijärvi, Kilpisjarvi és az Inari-tóról van szó – mi az utóbbi partján táboroztunk február 25-e és március 7-e között az orosz határ közelében, a „nőlak fejrészében”. Ez volt a legegzotikusabb túra, egyben talán a legkritikusabb is. Bár sátorban, profi téli felszerelést használva éjszakáztunk, nem volt könnyű a lappföldi -30 Celsius fokos hidegben, s meg kellett tanulni az igloo építését is. Szárított ételeken és konzerveken éltünk, 3 méteres síléceken vagy szánon közlekedtünk. Fontos az óvatosság, hiszen farkas, medve, jávorszarvas, hód, hiúz él a vadonban, s a túléléshez mindig forró vizet érdemes tartani a kulacsokban.

– Harmadikként Kelet-Finnországban, az orosz határ közelében egy vadvízi kenutúrán vehettem részt júniusban. Észak-Karéliában Kohmu és Lieksa között, a sebes Jongunjoki folyón egy 70 kilométeres vízitúrába vágtunk vele, összesen 63 zúgót kellett leküzdenünk. A közelben van a csodálatos Koli Nemzeti Park, ahol a világ legöregebb sziklája található. Elias Lönnrot itt, Karéliában gyűjtötte a történeteket a Kalevalához, a 32 rúnóból álló őseposzához, amely 1835-ben jelent meg először.

Ahol soha nincs éjszaka

Csorba Dániel számtalan izgalmas kalandjáról mesélhetett volna még, hiszen járt a Torronsuo mocsárvidékén és Liesjärvi Nemzeti Parkban, sőt, még Norvégiában is, a Lofoten szigeteknél. Az egyik nyáron Nordkapig mentek föl, ez a legészakibb pontja Európának. Errefelé nyáron soha nincs éjszaka. A fiatal túravezető nyáron Helsinkiben, és a környékén szervez kajaktúrákat, s télen pedig Lappföldre, Utsjokiba készül, Finnország legészakibb városban fog dolgozni. Itt a 24 órás téli sötétség november 26-ától január 16-áig tart, a nyári világosság pedig május 8-ától július 25-éig tart.

- Matyasovszki József -

Ember és természet egységben

Dánieléket rendszeresen meglátogatják a Kalaznóról származó szülei. Azt már az édesapa, a fotós Csorba Károly mesélte, hogy nyáron csodálatos valamelyik tó mellett a vadonban elidőzni, egy piros kis mökkiben, a finnek faházikójában, mondjuk éppen Juhannus ünnepén, az ottani Szent Iván-éj idején. A finnek télen és nyáron is nagy előszeretettel keresik fel a természetet: túráznak, síelnek, horgásznak, vadásznak, összesen 40 olyan nemzeti parkjuk van, ami szabadon bejárható. Az 5,1 millió lakosú Finnországban könnyű megtenni, hogy elvonuljanak a zajos civilizáció elől. Mert itt ember és őstermészet egy, mindkettő bízik a másikban. Még az állatok sem félnek az embertől, mint Seurasaari szigetén Helsinkiben, ahol a szabadtéri múzeum területén a cinkék és a mókusok az emberek tenyeréből esznek.