Csodanapló: Panna legszebb ajándéka

Nyíregyháza - Egyszer volt, hol nem volt, volt egy kislány, akit Pannának hívtak. Ez a kislány egy szerető családban élt édesanyjával és nővérével. A hűvös ősz elteltével beköszöntött a tél, és ezzel együtt a december is. A hónap elején, mint ahogy szokás az iskolában és otthon is, nagy izgalommal várták a Mikulást. Panna a suliból egy édességekkel telerakott csomaggal lépett be a házba, ahol anyukája nagy lelkesedéssel fogadta. Ő is szerette volna átadni ajándékát, így a kezébe tartogatott mikuláscsomagot átnyújtotta kislányának. Egyetlen egy ajándékot talált benne Panna, ez pedig a kívülről egészen csajosnak, de mégis igényesnek tűnő, vastagabb füzet volt. Hirtelen elmosolyodott és megölelte az anyját. Ez volt az a füzet, amit már oly régen szeretett volna, amibe leírja a mindennapjait, amit úgy használ, mint a felnőttek: igazi naplóként.

Panna már 10 éves volt, az iskolában kitűnő fogalmazásokat írt, tökéletes ajándék volt ez számára. Már az első napon használatba is vette. Nevét gyöngybetűkkel beleírta a füzet első oldalára a legszebben fogó tollával, majd lapozott egyet és elkezdte írni, ami éppen megszületett a kisiskolás agyában.

„Kedves Naplóm! Juhász Pannának hívnak, 10 éves vagyok, negyedik osztályba járok. Ezt a füzetet anyukámtól kaptam mikulásra, és elhatároztam, hogy mindennap beleírom, hogy mi történt velem. Van egy nővérem, őt Virágnak hívják, sokat szoktunk játszani. Anyukámat nagyon szeretem, apukám sajnos kicsi koromban meghalt egy autóbalesetben, biztos őt is nagyon szeretném. Az iskolában elég jó tanuló vagyok, sok barátnőm van, köztük Eszter is, aki néha át szokott jönni hozzánk. Egy kisvárosban élek, van egy kutyám, akivel sokat foglalkozok. Imádok kint lenni az udvaron. Ha felnövök, állatorvos szeretnék lenni. Kedves Naplóm, most muszáj befejeznem az írást, hazajött Virág és szeretnék játszani vele egy kicsit. Remélem nem haragszol. Holnap jelentkezem. Puszi: Panna.”

Amint befejezte az írást, éjjeli szekrényébe tette naplóját és egyből testvéréhez szaladt, elújságolta neki újdonsült ajándékát. Virág lelkesen fogadta testvére örömteli beszámolóját.

Panna másnap végig izgatott volt az iskolában. Próbálta megfigyelni a fontosabb dolgokat, amelyek majd bekerülhetnek aznap este a naplójába. Néhány információt sikerült is megtartania a fejében, amíg leült az íróasztalához és elővette a füzetét.

„Kedves Naplóm! Ma az iskolában sok minden történt velem. Kaptam egy ötöst természetismeretből és írtunk dolgozatot történelemből. Szerintem jól sikerült. Ma minden osztálytársamtól állandóan azt hallottam, hogy mit kapott tegnap. Amanda például, aki előttem ült, szünetben hátrafordult hozzám és megkínált abból a csokikülönlegességből, amit az apukája hozott neki külföldről. Egyébként finom volt. Eszter pedig egész nap arról mesélt, hogy milyen vicces társasjátékot kapott az apukájától, este alig tudták abbahagyni a nevetést. Ekkor egy picit elszomorodtam, hiszen én nem tudtam azzal dicsekedni a többieknek, hogy mivel lepett meg apukám. Nekem nincs apukám, ezáltal nincs tőle kapott ajándék sem. Kedves kis Naplóm! Neked mondom el csak, azt hiszem, most érzem ezt először. Hiányzik apukám, szeretnék vele találkozni, szeretném, ha mindennap játszana velem, ha itt lenne mellettem, ha nekem is hozna ajándékot mikulásra. Tudom, hogy leheteletlen kérés ez, de én nem szeretnék mást karácsonyra, csak azt, hogy találkozhassak vele és megölelhessem. Puszi: Panna.”

A következő napok hóeséssel teltek, Pannának volt mit írni a naplójába. Sokat mentek ki az iskolaudvarra, hóembert építettek, hógolyóztak, rengeteget nevettek. Igazi téli hangulat volt, közeledett a karácsony. A városban sötétedéskor kigyúltak a fények, hangulatos volt ilyenkor sétálni. A szokásos karácsony előtti nagytakarítást Virág és Panna közös szobájában mindig Virág végezte. Ez most sem volt másképp. Takarítás közben pedig Panna éjjeliszekrénye is sorra került. Kinyitva rögtön meglátta a naplót, és kíváncsiságának nem tudott nemet mondani – fellapozta azt. Először lelkiismeret-furdalása támadt az olvasás miatt, de csak addig, amíg el nem jutott ahhoz a részhez, amit Panna második napján írt bele. Virág elérzékenyült, de azonnal tudta, hogy mit fog ajándékozni karácsonykor testvére számára. Visszahelyezte a naplót a szekrénybe és folytatta a takarítást.

A napok teltek-múltak. Óriási készülődés folyt Pannáék családjában is. Várták a nagy napot, az ünnepet. Szentestére a nagyszülőket mindig behozták a városba, együtt ünnepelték Jézus megszületését. Ez most is így történt. A vacsora után körülülték a szépen feldíszített karácsonyfát, és megajándékozták egymást. Amikor mindenki kibontotta a saját ajándékát, megköszönték egymásnak, akkor vettek észre még egy borítékot a fa alatt. A címzett Panna volt, a feladó pedig Kedves Napló. Panna teljesen meglepődött, el sem tudta képzelni, hogy mit rejthet számára ez a boríték. Kibontotta és csodálkozva nézett a kezében lévő nyakláncra és a levélre. Először a nyakláncot nézte meg alaposan. Gyönyörű, ezüstszínű, kör alakú, kinyitható medál volt rajta. Panna gyengéden kinyitotta ezt és feltűnt benne édesapja képe. Ott volt előtte egy olyan fénykép az apjáról, amelyet még sohasem látott. Ezen a fotón boldog volt és nevetett. Halkan visszacsukta a medált és széthajtogatta a levelet. Panna a 10 éves gyerekhangjával, amelyben volt valamiféle elérzékenyülés, elkezdte felolvasni a levelet:

„Kedves Panna! Sajnálom, hogy nem teljesíthettem a karácsonyi kívánságodat. Sajnálom, hogy nem tudsz találkozni apukáddal, hogy nem tudod őt megölelni. Tudom, hogy szeretnél vele játszani, beszélgetni és egész nap vele lenni, de sajnos ez már nem lehetséges. Ehelyett próbáltam neked egy olyan ajándékot adni, amely mégis különleges és csodákra képes. Hidd el! Ha ezt a nyakláncot felveszed, és csak alvásnál veszed le, akkor egész nap ott lesz veled apukád. Képzeld csak el! Osztálytársaid csak iskola után tudnak az apukájukkal találkozni, míg veled még az órákon is ott lesz, segít neked, bármikor ránézhetsz és megmutathatod mindenkinek, hogy ez az én hős apukám, aki mindig itt van velem. Remélem, hogy örülsz neki. Puszi: Kedves Naplóm.”

- Sebők Edit (Szerzőnk a Kelet-Magyarország idei karácsonyi pályázatának nyertese.) -