Karácsonyi történet - Az égszínkék álom

Nyíregyháza - Népes családba születtem a Rétköz egyik kis falujában, ahol bizony minden fillérnek ezer helye volt. Szüleim és nagyobb testvéreim sokat dolgoztak a földeken, hogy meglegyen a mindennapi betevő falatunk. Édesanyánk még varrni is megtanult, hogy a ruháink elkészítéséért se kelljen fizetni, s ha falubelinek formált blúzt, szoknyát vagy ünnepre új ruhát, azért kevéske pénzt is kapott…

Éppen elsős elemista voltam, amikor közeledett az az emlékezetes karácsony, az én álmommal együtt. Édesanyám varrás közben meghallotta, hogy az ünnepre a Jézuskától szeretnék a hajamba egy égszínkék szalagot kapni. Nagyon vártam ezért a szentestét, amikor színes, csillogó papírokba csomagoltuk a kockacukrokat, s egy kis fenyő is díszlett a szobában. Odamentem én is, de hiába kerestem a remélt kék szalagot, sehol sem találtam. Ekkor felültem a kemence padkájára és keservesen sírdogáltam. Anyánk ezt meghallotta, odajött hozzám, s így vigasztalt: „Jaj, drága kislányom, egy angyalka nemrég itt járt a tornácon, s az ablakon át bedobta a kék szalagot, ami éppen a tűzifára esett, én meg véletlenül azt a fadarabot dobtam a tűzre a csikós spórba a szalaggal, ami elégett. Amikor láttam, hogy édesanyám szemében is megjelennek a könnyek, vigasztalni kezdtem: akkor majd jövőre meglesz a szalag.

Így égett el akkor az én égszínkék álmom, amit még nagymama koromban is megsiratok.

- H. Zsuzsanna -