Megyénk büszkeségei a pávatollak alatt

Budapest, Nyíregyháza - A táncosaink elsősorban a maguk és a nézők öröméért ropták.

Tíz-, sőt százezreknek kínál remek szórakozási lehetőséget péntekenként a Fölszállott a páva népzenei és néptánc tehetségkutató verseny október vége óta, s mivel az idén több Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei versenyző is kamerák elé léphetett, személyesen is elkísértük néhányukat a Kunigunda úti televíziós stúdióba.

Izgalmakból sem volt hiány

Cruz Heather Laurának és párjának, Demarcsek Dánielnek nem hiába tapsoltunk az első elődöntőben, ám a nagyecsedi Bulyáki Anettől és a dombrádi Oszlánszki Patriktól sajnos el kellett búcsúznunk a második rosta végén. Ezért is szurkoltunk a korábbinál is nagyobb elánnal december 1-jén a Nyírség Táncegyüttesnek, páros táncban pedig Bíró Gréta Dorinának és Németi Márknak.

Akik ide bekerülnek, garantáltan magas színvonalú élményben részesítik a nézőt. Amint rázendített Pál István Szalonna és Bandája, a hétköznapok minden gondja-baja a feledés homályába veszett, s mi magunk is gyorsan belefeledkeztünk Sőregi Anna énekébe, akit Komáromi Kristóf kísért furulyán, Király Dávid virtuóz dudajátékába vagy Eötvös Remus hangjának őserejébe, nem feledve, hogy elsősorban a szabolcsi fellépőket biztatni jöttünk.

Ahogy nem könnyű elsőként nyitni egy műsort, úgy a második félidőt kezdeni se irigylésre méltó, de Bíró Gréta Dorina és Németi Márk úgy perdültek be a színpad közepére, hogy megnyugodva dőlünk hátra: nem lesz itt gond. Diószegi László koreográfus dicsérő szavakkal szólt a Szilágyi Zsolt és Szilágyiné Zsoltné Újlaki Mariann gyűjtötte, Farkas Zoltán és Tóth Ildikó betanította szlavóniai ugrós, lippentős anyagról. Sokáig nyerésre álltak, ám a virtuóz, magabiztos táncot bemutató Haraszti József a maga 49 pontjával maga mögé utasította őket, s már csak a szabad kártyák erejében reménykedhettünk egy kicsit.

A Nyírség Táncegyüttes a néptáncmozgalom egyik legnagyobb, 43 évre visszatekintő műhelye utolsóként tette fel a műsorra a koronát. A 17-19 évesekből álló, „televíziós ártatlanságát” elsőként elveszítő vidám kompániát ismét Diószegi doktor magasztalta: a „belső mosolyos” produkció „kisugárzását”, s a legények visszafogottan látványos táncát dicsérte, csak Zsuráfszky Zoltán látta kicsit „túlrohangáltnak” a kalocsai marsot. A pontozás persze minden kétséget kizárt, s 47 ponttal könnyedén jutottak be a középdöntőbe a 44 pontos Zala és a 41 pontos Vadrózsák Táncegyüttes előtt.

Szívüket-lelküket beleadták

A műsor utáni percekben elsőként a fiatal táncospárt szólítottuk meg. Olyan vidámsággal vettek részt az össztáncban, hogy nem volt helye sajnálkozásnak. – Úgy éreztük, mindent megtettünk, 100 százalékot nyújtottunk, s a végén mindenképpen szükség volt arra az örömtáncra – világosított fel a 17 éves dombrádi legény. A családja 1992-ben költözött át Magyarországra Nagybányáról, s olyan ízes máramarosi akcentussal beszélt, gyönyörűség volt hallgatni.

– Bármi is legyen a vége, érezzük jól magunkat, s legyünk büszkék rá, hogy idáig eljutottunk, mert ők is nagyon büszkék ránk – a mesterek e szavakkal engedték a párost útnak, tudtuk meg a bűbájos, 16 esztendős Bíró Gréta Dorinától. S bármennyire is jól állt nekik a szerelmi játék a színpadon, elárulták: csak a táncban alkotnak egy párt. Nem szomorúak, mondták, hiszen ki tudja mennyi „Páva” lesz még az életükben. Ha hazaérnek, várja őket a munka és a háziverseny a Nyíregyházi Művészeti Szakgimnáziumban.

Azt pedig el se akartuk hinni Demarcsek György együttesvezetőnek, hogy a Nyírség Táncegyüttes is tért már haza csalódottan a Páva-történetében. – Ugyanígy ünnepeltünk 2014-ben, amikor szabad kártyával továbbjutottunk, de a középdöntőből kiestünk. Persze minden rosszban van valami jó: ennek köszönhetjük, hogy itt lehettünk, mert nem nevezhetett, aki az előző Páva döntőjébe bekerült – mesélte, elmondva, hogy holnaptól eszükbe sincs az esélyeket latolgatni. Hátra van még egy elődöntő, s fogalmuk sincs, kikkel mérkőznek majd együtt, másrészt elsősorban önmaguk, s nem a győzelem miatt kell helytállniuk.

– Örülünk, hogy egyáltalán megjelenhettünk a magyar médiában, mivel szinte nincs is más táncműsor – tette hozzá. Emiatt is mindig valami újdonsággal készülnek. A számunkra oly fontos Kállai Kettőssel kezdtek, ami egy autentikus, szép tánc, de bármennyire is megérdemli, hogy köztudatban tartsák, abban az együttes nem tudja megmutatni minden erényét, s a szakmabeliek se tartották eléggé kirobbanónak az erős mezőnyben. Igazuk volt, hiszen a Nyírségre oly jellemző kisugárzás – amit a zsűri is kiemelt – lejött a színpadról ezúttal is.

A munkának itt még nincs vége

– Otthon az előkészítő munka jelentős része abból áll, hogy bemelegítéssel, tréninggel bolondozással vagy éppen komolysággal úgy felspannoljuk a csapatot, hogy a hátra lévő időben is képesek legyenek teljes erőbedobással színpadképes helyzetbe hozni, élni és megélni a táncot. Ez egy közös siker, beleértve természetesen a koreográfusok, tánckarvezetők, Éder Róbert és Bohács Gitta alapvető érdemeit is, akik a szívüket-lelküket beletették a produkcióba – avatott be Demarcsek György annak titkában, hogyan sajátítható el a „nyírséges kisugárzás”.

A középdöntő táncát részben jegyző mester éjfél előtt sajnos nem ünnepelhetett együtt a társulattal, mert szombaton Gödöllőn zsűrizett, de ma már ismét együtt próbálnak. – Bele kell húzni, mert még sem a középdöntős, sem a döntős műsorral nem készültünk el, csak az anyagtanuláson vagyunk túl – ismerte el zárásképpen, nem feledve üzenni a nézőknek, hogy a következő alkalommal már a segítségükre, a szavazataikra is szükségük lesz…

Rendkívüli élmény bepillantani a kulisszák mögé

Élő műsorban nézőként, személyesen részt venni azért is különleges élmény, mert bepillanthatunk a kulisszák mögé. Többeknek még újdonság, hogy a kezdés előtti percekben – miután olyan szigorúsággal csekkoltunk be a stúdióba, mintha repülőtéren lennénk – a nézőket is fel kell készíteni. Ilyenkor az előtapsoló alaposan begyakoroltatja velünk a tapsrendet, majd a zsűri bevonulása után – akiknek a neve türkizkéken ragyog a széktámlán, mint a filmsztároké – az irdatlan led-falakon felragyog az inzert, s kezdődhet a show. Az elején az ember hajlamos egy kicsit belefeledkezni a stúdió eszközgazdagságába. Lenyűgöz a megszámlálhatatlan intelligens és fixen rögzített lámpa, a zsinórpadlás technikaerdője, s a legalább egy tucatnyi kamera, ami követi az eseményeket. Van itt minden, ami a látványt szolgálja. A hatalmas kamera krán időnként olyan közel húz el a zsűri feje fölött, hogy attól tartani, megsuhintja dr. Diószegi László okosan fénylő homlokát. A dollyn két ember dolgozik, egy másik síneken futó kamerát pedig a távolból vezérelnek. Érdekes megfigyelni, hogy amíg a fellépők bemutatkozó bejátszása fut, amit otthon a televízió képernyője előtt ülők is látnak éppen, berendezik és feltakarítják a színpadot, s a soron következők beállnak a helyükre. S bár a műsorvezető páros mindig nagyon felkészült, néhányszor a súgógép is jó szolgálatot tesz.

KM-MJ