Pista bácsi, a bárányhús és a jó házi bor

Nyírbátor - „A nagy pelyhekben hulló havat morcosan fújta az öreg arcába az északi szél.”

Advent utolsó napjaiban, karácsony előtt történt, hogy Pista bácsi a faluhoz tartozó, de attól mintegy öt kilométerre található tanya mellett dolgozott, ahol az akkori termelő szövetkezet tekintélyes juhásztelepe volt.

Már éppen hazafelé készülődött, amikor egy nyájat éppen a szállásra terelt az egyik ismerős juhász. Meglátta Pista bácsit és szóba elegyedtek.

– Te, Jóska! – kezdte az öreg egy cseppet sem kertelve.

– Rendezhetnél nekem egy kis bárányhúst, mert nagyon szeretem, na meg itt a karácsony is!

A juhász értett a szóból.

– Hát, idefigyelj Pista! Meg fog sántulni egy bárány, az elnök úgy sem veszi észre. Egy bárány ide vagy oda… Meglesz a hús, de hozzál nekünk ki ide a tanyára egy demizson bort, mert neked jófajta borod van!

Ezzel az üzlet nyélbe is üttetett. A karácsony előtti napon Pista bácsi megtöltötte a demizsont jó házi borral, felhúzta a meleg bőrcsizmát, de mielőtt nekiindult volna a hosszú útnak, suttyomban, hogy a felesége meg ne lássa, még megivott egy jó pohár bort, majd felvette a nagykabátját – amelynek a zsebébe jókora szatyrot dugott a bárányhúsnak – kesztyűt húzott és nekivágott a gyalogútnak.

A nagy pelyhekben hulló havat morcosan fújta az öreg arcába az északi szél. Kisvártatva a kutyák ugatása jelezte, hogy megérkezett a juhászok tanyájára. Kopogtatott az öreg annak rendje-módja szerint bebocsátást kérve, majd benyitott. Meleg kézfogással fogadták Pista bácsit, aki bizony útközben többször elgondolkodott azon, hogy nem az ördögnek fog-e tartozni ezzel az úttal, de amikor belépett a juhászok szálláshelyére, melegség járta át a lelkét is. Az egyszerű, de a nyíri akáctól hatalmas meleget adó kályha tetején meglátta a rotyogó birkapörköltet és megérezte annak bódító illatát. Megnyugodott, tudta, hogy megsántult egy bárány.

Megkínálták Pista bácsit egy jámbor korty házi pálinkával, majd elkezdték kóstolgatni a bort. Négy juhász lakott a tanyán, na meg most ott volt Pista bácsi és az ünnepi hangulatban egy demizson bor. Poharazgattak, beszélgettek, szóba jött a katonaság, a fiatalkori huncutságok, és amire észrevették, kiürült a demizson. Jó érzéssel és kedvvel pakolták az öreg szatyrába a megígért bárányhúst, s boldog karácsonyt kívánva köszöntek el egymástól.

Pista bácsi kezébe vette a teli szatyrot és az üres demizsont, s elindult hazafelé. Szaporán szedte lábait az öreg, aki csakhamar azon vette észre magát, hogy a falu szélére ért, ahonnan mintegy tíz perc és már otthon is van. Úgy gondolta, rágyújt. Letette lába mellé a hússal teli táskát és az üres demizsont, elővette cigarettáját, de az erős szél miatt nem tudta meggyújtani. Gondolt egyet: hátat fordítva a szélnek és a falunak egyből sikerült meggyújtani az óhajtott cigarettát. Ezután, mint aki jól végezte dolgát, kezeibe vette a demizsont, a szatyrot és elindult.

A hideg szél és a juhászok kutyáinak ismerős ugatása ébresztette rá az öreget, hogy újra a tanyához ért, de vigyázott rá a karácsonyi angyal, mert beérték a barátok autóval és hazavitték Pista bácsit. Minden jó, ha jó a vége, otthon birkapörkölt lett ebédre.

- Kóródi László -