Repülés: ma már nem luxus, de még lehet szenvedély

Nyíregyháza - Valaki izzad és imádkozik a fedélzeten, valaki meg szinte együtt szárnyal a géppel, ha repülőre ülhet. Életünk nélkülözhetetlen része a repülés, ezt ismerték el 1944. december 7-én, amikor 52 állam aláírta a polgári repülésről szóló egyezményt Chicagóban – 1992-től ez a nap a polgári repülés nemzetközi napja.

Nyíregyháza a hazai repülés egyik meghatározó fellegvára, az országban egyedül itt képeznek pilótákat felsőfokú oktatási rendszerben – immár az ötvenedik évfolyam készül a gyönyörű hivatásra a Nyíregyházi Egyetemen. A gazdaság fejlődése sem képzelhető el korszerű repülőtér, a biztonságos repülés lehetősége nélkül, a megyeszékhely légterében is gyakran bukkannak fel gépek üzletemberekkel a fedélzetükön. A „fapados” járatokkal széles tömegek számára vált elérhetővé a repülőgépes utazás. Mások csak a földről figyelik az vasmadarakat, megint mások az irányítótornyok forgalmazását hallgatják vagy otthonukban rendeznek be szimulátort.

Nem volt légből kapott ötlet, amikor a Nemzetközi Polgári Repülésügyi Szervezet közgyűlése 1992-ben december 7-ét a polgári repülés napjává nyilvánította. Ezzel hívták fel a figyelmet a nemzetközi polgári repülés fontosságára az országok társadalmi és gazdasági fejlődésében.

S ha repülés, akkor Nyíregyháza – semmi túlzás nincs abban, ha azt állítjuk: a repülés hazai fellegvára volt, s marad a jövőben is. Az országban egyedül itt található, itt érhető el a felsőoktatási rendszerbe illesztett pilótaképzés, mely az idei tanévben indította el az ötvenedik évfolyamát.

– Napjainkban fontos kérdéseket vet fel a légiipar, mely dinamikus üzletággá nőtte ki magát, és minden szinten keresi, igényli a szakembereket, a pilótáktól a szerelőkig. Az érdeklődés is erősödött, ezt ékesen bizonyította a szerdai nyílt napunk: hetven fiatal kért tájékoztatást kimondottan a pilótaképzésünk lehetőségeiről – számol be friss tapasztalatáról dr. Kovács Zoltán, a Nyíregyházi Egyetem Műszaki és Agrártudományi Intézetének igazgatója.

Mérnökök a botkormányhoz

Az ötvenedik évfolyammal nagyon szép jubileumhoz érkeztek, ezt méltó módon szeretnék megünnepelni egy jövő tavaszra szervezett konferenciával. A fél évszázad folyamatos fejlődéssel telt, a kezdettől magas szakmai színvonalú oktatás az idei tanévben ért oda, hogy önálló szakon indították el a hivatásos repülőgép-vezetői képzést.

Új kapuk is nyíltak: műszaki vagy informatikai diplomával rendelkezőknek szintén lehetőségük van rá, hogy másoddiplomás képzés keretében rövid időn belül pilótákká váljanak. A versenyszféra is bekopogtatott, a Wizz Air Hungary Kft. építi ki épp rohamléptekkel utánpótlási bázisát Nyíregyházán. A privát („fapados”) légitársaságok megjelenése és látványos fejlődése óriási fellendülést hozott a repülésben: szélesebb tömegek számára vált elérhetővé a repülőgépes utazás, és persze az is rásegített, hogy az Európai Unión belül sokkal könnyebbé vált a mozgás.

– A társaságok szárnyalása napjainkra soha nem látott pilótahiányhoz vezetett – ­értékeli a sajátos munka­erőpiacot Horváth Péter, a Tréner Kft. ügyvezető igazgatója. Cége több mint 25 éve végzi Nyíregyházán a hallgatók gyakorlati oktatását, de ma már Debrecentől Győrig az ország számos pontján se­gíti ki a vidéki repülőtereket hol pilótával, hol irányí­tó­torony-szolgálattal, hol re­pülőtéri kiszolgálószemélyzettel.

Újra pezseg az élet a magyar légtérben, de a belföldi járatok visszaállítására egyelőre nincs sok remény. Valamikor, fél évszáddal ezelőtt Li–2-es „ezüst nyilak” szelték az eget Nyíregyháza és Budapest között is, de csatlakozással, átszállással repülhettek az utasok Szegedre, Pécsre is. Volt egy halvány kísérlet 1992-ben a hazai légiforgalmi járat felélesztésére, de nem volt kifizetődő.

Életet is menthet

A repülés iránti vonzalom viszont megmaradt az emberekben: a repülőnapok mindig tömegeket vonzanak, gyermeknapokon egyre többen lepik meg magukat egy családi sétarepüléssel. A gazdaság sem fejlődhetne egy professzionális szinten üzemeltetett repülőtér nélkül: Nyíregyházán is számos nemzetközi vállalat gépe landol, business jet érkezése sem ritka látvány már jó ideje.

További lendületet adhat, hogy a HungaroControl közel 700 ezer euró értékben nyert pályázati támogatást, melyből hét polgári, közte a nyíregyházi repülőtér fejlesztése kezdődhet el. Olyan műholdas navigációs rendszer kiépítésére nyílik lehetőség, mely sokkal pontosabb adatszolgáltatást, ellenőrzést tesz lehetővé, sokkal olcsóbb üzemeltetés mellett.

Arról sem szabad megfeledkezni, hogy mindez nem csak gazdaság, hobbi, szenvedély kérdése: sokszor emberi életek és javak mentése a tét. Volt már olyan tél és hó, hogy a Magyar Honvédség nyolc helikoptere állomásozott Nyíregyházán, bármely pillanatban bevetésre készen. Ilyen rendkívüli állapotok között maximális kiszolgálásról csak azok tudnak gondoskodni, akik a legmagasabb szakmai felkészültséggel és elkötelezettséggel végzik munkájukat az év minden napján.

Tudta-e?

A II. világháború után újjászervezték a hazai polgári repülést, számos nagyvárosban ülhettek repülőre azok, akik egy gyorsvonati első osztályú jegy áráért szerettek volna országon belül utazni. Az utolsó belföldi repülőjárat 1969-ben indult útnak.

A fejlett hazai légi forgalmat használta ki a Repülős Gizi néven elhíresült besurranó tolvaj, aki az 1950-es évek elején reggel Budapesten felszállt egy repülőgépre, néhány óra alatt Miskolcon, Pécsett vagy Szegeden lopott, és az esti járattal visszatért a fővárosba.

Zene helyett a debreceni torony hangját hallgatja

Nap mint nap több ezer gép repül el hazánk felett, Balogh Tamás pedig nemcsak az égre felnézve csodálja a gépmadarakat, de szívesen is fényképezi őket, a telefonjára letöltött applikáció segítségével pedig egyrészt figyeli a radartérképen, hogy mikor milyen gép van a légtérben, másrészt nem zenét hallgat, hanem a debreceni repülőtér tornyában folytatott beszélgetéseket. – Azóta vonz ez a világ, amióta először repültem – meséli a Nyíregyházán élő blogger, aki az élményeit a propeller nevű blogján osztja meg a repülés szerelmeseivel. – Az ún. spotterek napokig ülnek egy-egy repülőtéren, és fotózzák a gépeket – így örökítették meg például a Concorde tragédiáját is –, hallgatják a tornyokban zajló párbeszédeket, és ha bajt észlelnek, az adott reptérre sietnek. Nálunk kevesebb a reptér, én leggyakrabban Nyíregyházán, Debrecenben és Budapesten fotózom, de nemcsak a gépek érdekelnek, hanem a pilóták is. Elképzelem, milyen lehet egy olyan napjuk, amikor dél­előtt Londonban vannak, délután pedig már Milánóban, és figyelem a légitársaságok marketingakcióit is: kíváncsi vagyok arra, mivel tudják felülmúlni egymást. Számomra akkor értékelődött el fel igazán a repülés jelentősége, amikor megszűnt a Malév. Akkor még emlékkiállítást is szerveztem, tisztelegve a hazai légitársaság előtt – meséli Tamás, aki szerint a repülés világa ma olyan, mint egy felbolydult méhkas: több ezer pilótára és a légiutas-kísérőre lenne szükség, hiszen a fapadosok megjelenésével megtöbbszöröződött az utazni vágyók száma.

KM-NYZS, SZA