A szövőszék művészi ékszerésze

La Bastide-Clairence - Ésik Sándor világjáró sorozatának 143. epizódja.

Aranyból, ezüstből, selyemből készülnek azok a szemet gyönyörködtető mestermunkák, amelyek Patrice Cantelejo műhelyéből kerülnek ki. A Pireneusok lábánál, közel az Atlanti óceán szélfútta partjaihoz található a kis falu, melynek főterére nyílik műhelyének ajtaja.

A bevezetőben említett anyagok említésére talán ékszerészre gyanakszik az olvasó. Igaza is van, meg nem is. A mester egy szövőszéken dolgozik, olyan szerkezeten, amit mifelénk esztovátának hívnak, és minden valamirevaló néprajzi múzeum tart belőle egy évszázados korú darabot. Monsieur Cantelejo azonban paszományt sző… Vagy fon?

A paszomány nem tévesztendő össze a ruhára applikált zsinórral, vagy sujtással. Egy méregdrága nagyestélyin el tudom képzelni, de azzal már közelítené az együttes a megfizethetetlen kategóriát. Erre a megállapításra az árcédulákból jutottam.

Egy kis, csuklón viselhető szépséghez három számjegyű összegért lehet hozzájutni – euróban. Egy nyakban viselhető darab, nevezhetjük nyakláncnak is, annyiba kerül, mintha igazgyöngyből volna.

Patrice Cantelejo 2011-ben Franciaország Legjobb Mestere címét nyerte el szövés és selyemszövés kategóriában. A „művész” jelzőt szerényen elhárítja. A hagyományok megőrzését és tiszteletét tartja vezérlő elvének. Azt mondja, hogy a paszomány csak a legprecízebb munkával és a legmagasabb minőségű alapanyagból készülhet ma is, éppúgy, mint a régmúlt századokban. Tevékenysége elismeréséhez hozzájárult, hogy mindent megtesz a patinás mesterség különleges tudásanyaga átmentéséért napjaink és a jövő nemzedékek számára.

Készségesen rögtönöz egy rövid bemutatót a szövőszéken a fotók kedvéért. Valójában a kedvünkért félbeszakított munkát folytatja. Aztán felpattan, és a feleségem nyakába igazít műveiből néhányat. Csilingel az ajtó, újabb vevők érkeznek az „ékszerboltba”, és Patrice Cantelejo elölről kezdi bemutatóját.

KM