Nem a cipőgyárban talpalt a legtöbbet

Jánkmajtis - Elköszönt, de nem búcsúzott dolgozójától a közelmúltban a jánkmajtisi gondozási központ, ahol a nyugdíjas éveit megkezdő Murvai Sándorné Marika 30 esztendőn át munkálkodott lelkiismeretesen és szorgalmasan.

Murvai Sándorné az ünnepélyes búcsúztatóján így mesélt életéről, családjáról, további terveiről: – Csengerben születtem, többgyermekes családban cseperedtem fel. Idővel a cipőgyárban helyezkedtem el, ez volt az első munkahelyem. Férjhez mentem, kétéves volt a kislányunk, amikor Csengerből Jánkmajtisra költöztünk.

Mindig szívesen látják

– A helyi termelőszövetkezetben kaptam munkát, majd a Jánkmajtisi Közös Tanácsnál, ahol idősekkel foglalkoztam. Nyolc községben koordináltam a szociális étkeztetés és a házi segítségnyújtás feladatait – mesélte Marika. Jánkmajtison lakást építettek, és megszületett a második kislányuk. Munkája mellett, otthonában az anyósát gondozta, aki 91 éves korában hunyt el.

1983 őszétől a helyi idősek otthonában teljesített szolgálatot. Férje halála után egyedül nevelte és taníttatta gyermekeit. Büszke lányaira, hiszen mindketten lediplomáztak, elhelyezkedtek. Nagyobbik lánya két szép unokával örvendeztette meg, a kisebbik – munka mellett – a doktori disszertációját írja. Szakmai képesítéseit Marika is munka mellett szerezte meg, több alkalommal volt megbízott vezetője a gondozási központ jánkmajtisi intézményének.

Három évtizeden át dolgozott gondozónőként, az idősek ellátását szeretettel, példamutatóan végezte. A bentlakók és volt kollégái ma is örömmel fogadják, amikor „benéz” hozzájuk, és a hogylétük felől érdeklődik. A nyugalmazott gondozónő úgy nyilatkozott: a dolgos hétköznapok után nehéz megszoknia a sok szabadidőt, igyekszik hasznosan és aktívan tölteni mindennapjait, s örül, hogy több ideje jut gyermekeire, unokáira.

- KM-PI -