A traktor motorját sem állította le, precízen célzott, lőtt és talált a tarpai vadász

Tarpa - György Sándor vaddisznóvadászatra indult, végül páratlan gímbikát kapott puskavégre.

A január lehet György Sándor kedvenc hónapja. Vadászat szempontjából bizonyosan. Három esztendeje jelent meg portálunkon, hogy a tarpai fiatalember január első szombatján a beregsurányi határban negyven perc alatt négy vaddisznót (hármat kilenc másodperc alatt) kapott puskavégre. Azóta sem panaszkodhat a zsákmányokra, de a mostani január utolsó napján ismét rákacsintott Diana, a vadászat istennője.

A tölgyesben álldogált

– Már napokkal előtte elhatároztam, hogy azon a szerdán vadászni fogok a saját szórómon vaddisznóra – kezdte élménybeszámolóját a harmincöt esztendős egyéni vállalkozó, aki agrármérnöki és vidékfejlesztési szakmérnöki diplomával is rendelkezik.

– Kora délután a megszokottnál hamarabb indultam el Tarpáról Jándra a Bogarasi vadásztársaság területére. Mivel az esőzések miatt eláztak az utak, traktorral vágtam neki. Fél négy felé járhatott, amikor rákanyarodtam a lesemhez vezető földútra. Alig később pillantottam meg egy fiatalos tölgyesben a gímszarvast.

Egyből jelezte a találatot

– Elhaladtam mellette, vagy száz métert tehettem meg, amikor megálltam. Szemügyre vettem, a színéből és a méretéből sejtettem, hogy bika lesz. Úgy láttam, hogy az agancsának egyik ága mintha hiányozna. Ekkor már emelkedett az adrenalinszintem, hiszen a szezon zárónapja volt és még nem volt szerencsém ilyen selejt, ághiányos bikához.

– Visszatolattam és a traktor motorját nem állítottam meg, nehogy a hirtelen csend megugrassza. Elővettem a fegyvert, betöltöttem és a táv­csőben jobban szemügyre vettem. Egy gyönyörű, különleges visszarakott bikát láttam. A nagy öreg ugyanúgy mozdulatlanul állt, mint eddig. Nem tétováztam, céloztam és lőttem. A vad egyből jelezte a találatot, vártam bő tíz percet, közben telefonon jeleztem a jó hírt a feleségemnek és két barátomnak.

– A rálövés helyén friss vért találtam. Követtem a nyomot és mintegy harminc méter után megpillantottam a testet. Amikor mellé értem, akkor ért az igazán nagy meglepetés, hiszen páratlan vadat sikerült elejtenem.

– Később kiderült, hogy a bika súlya megközelítette a két mázsát, pedig a szezon végére a nagy bikák is visszafogynak százötven kilóra. Hatalmas volt és öreg. A környékünkön általában tíz évesek az öreg bikák. Más vadászok szerint akár húsz éves is lehetett. A koponyájáról eltűntek a varratok, az agancslerakodás, és a gyöngyfogak méretéből lehet következtetni a korra.

A kiállításon is láthatják

– Miként azt ilyenkor kell, a társaságunk hivatásos vadásza bevitte elbírálni Nyíregyházára. Ez a bika a selejt kategóriába esett, ám a kora, a termete és az agancs visszarakása párját ritkító. A szarvasfélék agancsa idős korban egyre gyengébb lesz, hanyatlik, vadásznyelven ez a vad már visszarak. Minél idősebb egy bika, annál rövidebb szárú az agancs, annál tömegesebb tövén a visszarakás. Az egyik agancsánál csak egy kis csonk van, a feje pedig majdnem akkora volt mint egy lóé – így György Sándor.

A különlegességét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a trófeát ország-világ elé tárják. Csütörtöktől vasárnapig a HUNGEXPO Budapesti Vásárközpontja ad otthont a FeHoVá-nak, a fegyver, horgászat, vadászat nemzetközi kiállításnak. Itt az Országos Magyar Vadászkamara standján látható majd a különleges trófea.

- Mán László -

A gímszarvas

A Wikipédia leírása szerint a gímszarvas (Cervus elaphus) az emlősök (Mammalia) osztályának a párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe, ezen belül a szarvasfélék (Cervidae) családjába és a szarvasformák (Cervinae) alcsaládjába tartozó faj. Régies elnevezése a rőtvad, ez a német Rotwild (rőt- vagy vörösvad) és az angol Red Deer (rőt vagy vörös szarvas) megfelelője. Magyarország legnagyobb testű kérődző vadfaja, a köznyelvben gyakran szarvasként említik. Hímjét bikának, nőstényét tehénnek, szaporítás előtt ünőnek, szaporulatát bika- vagy ünőborjúnak nevezik. Az állat Európa legnagyobb részét, a Kaukázus térségét, Anatóliát és Ázsia nyugati és középső részeit népesíti be. A gímszarvas a Marokkó és Tunézia közötti Atlasz hegységben is megtalálható, ez Afrika egyetlen szarvasa. Gyönyörű agancsáért is sokan vadásznak rá.

A bika agancsa a riválisok elleni fegyver a tehenek birtoklásáért folytatott harcban. A közeledő trónkövetelő az agancsot látva meg tudja ítélni esélyeit, ezért nagyon eltérő erejű bikák csak ritkán keverednek harcba egymással. Az agancs ágai megakadályozzák, hogy az ellenfelek komoly sérüléseket okozzanak egymásnak, mivel összeakadva felfogják a másik csapásait.