Női írók, író nők meséi

Nyíregyháza - Egyikük a média mélyvilágából érkezett, másikuk megjárta az El Caminót, a harmadik blogot szerkeszt.

Három fiatal írónő lesz a vendége március 2-án, azaz pénteken a megyei könyvtár kamaratermében Gerliczi Andrásnak, akik 16.30 órától ars poeticájukról, életükről és terveikről mesélnek a sokoldalú tanárnak és irodalomtörténésznek.

Mikrofon és töltőtoll

– Édesanyám könyvtáros volt egy vidéki kisvárosban, egyszer elhatároztam, hogy a teljes gyerekkönyvtárat elolvasom, válogatás nélkül. Már nem emlékszem, meddig jutottam, de a pár év alatt alaposan összenőttünk, a könyvek és én – mondta el magáról korábban Sándor Anikó, aki verseket is írt, s az írói hivatást választotta annak ellenére, hogy 18 évig a mikrofont használta az írótoll helyett.

– Később – megélhetési okból – a bulvársajtóba sodródtam, és két színes női magazinnál főszerkesztő-helyettesként dolgoztam. Az ott begyűjtött élmények végül arra késztettek, hogy – csapot-papot magam mögött hagyva, vállalva ezzel a létbizonytalanságot – megpróbáljam kiüríteni magamból a felgyülemlett salakot, és elinduljak a spanyol zarándokúton, az El Caminón, ami aztán alaposan megváltoztatta a világhoz való viszonyulásomat – mesélt az első könyvéhez vezető útról, amelyet kilenc másik kötet követett.

Megtört lelkek krónikása

Az Újfehértón született Elisa Rot Mikle 13 évesen már meseszerű elbeszéléseket írt, de ezek még az íróasztal fiókjában landoltak.

– Később egészségügyi dolgozóként hosszú éveken át nagyon sok lelkileg megtört emberrel találkoztam, s ez indított arra, hogy könyveket írjak az elveszített boldogságról, a szeretet hiányáról és így a gyermekkori álmom az első 2008-ban megjelent könyvemmel teljesedett be – mondta el magáról.

A harmadik vendég, a nyíregyházi születésű Mihályi Zsófia verseket, esszéket ír, rendszeresen részt vesz megyei és országos slam-poetry találkozókon. Tagja az Áfra János által vezetett debreceni alkotókörnek, publikált az „amúgy” című folyóiratban és szépirodalmi blogot szerkeszt.

KM