A legakadálytalanabb út az értelemhez és a szívhez

Nyíregyháza - Egy vívódó ifjú, és a felvilágosult szabadságeszme tragikus bajnoka.

A Don Carlos 1787-ben került színre először. A kétszázharminc éves darab azonban ma is aktuális. Igaz, Schiller az 1568-ban játszódó történetben az uralkodásra képtelen trónörökösből (Saint-Réal abbé 1672-es elbeszélését alapul véve) romantikus hőst faragott, s felléptette mellette Posa márkit, aki leginkább hordozza az ő filozófiáját. Az író így azzal az anakronizmussal dolgozik, amely lehetővé teszi, hogy a felvilágosodás eszméit közvetítse a 16. századi despotikus uralkodó, II. Fülöp számára.

Halálba futó barátság

A Móricz Zsigmond Színház bemutatójához Perczel Enikő nyersfordítása nyomán Sediánszky Nóra és Szabó Máté készített új, prózai szöveget, amelyben a dialógusok megőrzik a schilleri nyelv erejét, időnkénti magasztosságát és titokzatosságát is.

Szabó Máté rendezőt (dramaturg: Sediánszky Nóra) elsősorban az emberi dráma érdekelte, amely túlmutat a korabeli spanyol királyi udvar belső viszályain. A föntebb említett „anakronizmus” jegyében vált lehetségessé az, hogy a mű látványvilága (dísz­let: Cziegler Balázs, jelmez: Pilinyi Márta) az 1970-es, 1980-as éveket idézve kortalanná (akár maivá) válhasson. Azaz a darab úgy lesz két fiatalember, Don Carlos és Posa márki halálba futó barátságának történetévé, hogy közben nemcsak a szabadság­eszme és a zsarnoki hatalom konfrontációját láttatja, hanem megérezteti a személyes sorsalakulások mögötti politikai játszmák természetét is.

Szerelem és ármány

A Cziegler Balázs attraktív díszletterében összeszikrázó indulatok és viszályok, szerelemek és ármánykodások a katolikus spanyol fennhatóság ellen fellobbanó németalföldi szabadságharc kezdetének idején lángolnak fel. Ez a valóságos történelmi eseménysor, a „nyolcvanéves háború” kirobbanása adja a cselekmény hátterét. (A szövegből a néző egyébként meglehetősen nehezen érti meg, mi miért történik…)

Szabó Máté a szenvedélyek tobzódását többnyire visszafogja: a címszereplő Horváth Illés inkább csapongó és vívódó ifjú, mint drámai hős. Illyés Ákos a felvilágosult szabadság-

eszme tragikus bajnoka, Posa márkiként; Szabó Márta a Don Carlosba beleszerető, majd kikosarazva ellene fenekedő Eboliként, Kosik Anita Carlos egykori kedveséből királynévá válva annak anyjaként, Szegezdi Róbert a protestánsokat üldöző, véres kezű Alba hercegként, Horváth László Attila a gyanakvó és féltékeny, fiát is az inkvizíció kezére juttató zsarnokként lépett elénk.

Elgondolkodtató előadás

A többi figura Pregitzer Fruzsina, Horváth Réka, Fellinger Domonkos, István István, Tóth Zolka és Tóth Károly megformálásában a királyi udvar kegyenceit, s a hatalom különféle alakjait jelképezte. Az elgondolkodtató előadás igazolja Schillert, aki szerint a színház „egyesít magában minden rendet és osztályt, s neki van a legakadálytalanabb útja az értelemhez és a szívhez…”.

- Karádi Zsolt -