Nyugaton levetik, keleten felöltik - Itt a „webes turik“ korszaka

Nyíregyháza - Csak a minőségre adó használt ruhás boltok maradnak talpon.

Amit nyugaton levetnek magukról, azt keleten még elhordják. A vásárlóknak egyre inkább nem mindegy, milyen kínálattal áll elő a „second-hand” kereskedés.

Felmerül az a kérdés is: ki mennyit költ, avagy költhet gardróbjára, egy dolog biztos: az öltözködésben a divat mellett a ruhák anyagainak minőségét, tartósságát és árát is szemügyre veszi, s megfontolja a vevő.

S lám, a talpon maradás érdekében van új a nap alatt: aki nem akar időt pazarolni, immár a turkálók webüzeleteiben foghatja ki negyed áron a világmárkákat. No, persze, ha szerencsés, és talál magára való méretet.

A 2000-es évek elején terjedt el, és sokáig csúcson járt hazánkban a használtruha-kereskedelem. Magyarország jelenleg a kilencedik legnagyobb importőr, tonnaszámra érkeznek a bálák a nyugat-európai konténerekből, jellemzően az Egyesült Királyságból. Csak tavaly 18 milliárd forint értékben hoztak be ruhákat. A kereskedelemnek ebben az igen kicsi szeletében relatív könnyen és alacsony kezdő költségekkel lehetett vállalkozást indítani, s így gombamód szaporodtak el a „second-hand” üzletek, épp emiatt most a piac megtorpanni látszik.

A börzéken fillérekért vehetek, de cserélhetek is ruhákat." Bakai Judit

Megcsappant a vállalkozói kedv

– A forgalmunk sem régi, de a legnagyobb baj, hogy úton- útfélen nyíltak meg a turkálók – nyilatkoztak az egyik nyíregyházi üzletben. – A kisebb településeken sokan másodállásban foglalkoznak kilós bolttal, azt látom: azok maradhatnak talpon, akiknek 2–3 üzletük van, s tudják az árut cserélgetni. Szezonvégi kiárusítást sosem tartunk, a készleten maradt áru raktárba kerül, majd újra a polcokra – mondta el az üzlet eladója. Az angolok alig hordott, sőt vadonatúj állapotban adják le ruháikat, amelyek nem a segélyszervezeteknél, hanem mindinkább az európaiaknál landolnak.

Érdekes összevetni, hogy a háztartások kiadásaik hány százalékát költik ruházkodásra, mert Magyarország az uniós huszonötben igencsak a lista végén áll. Mindemellett tévhit az is, hogy csak a szegények járnak turkálóba, akik megtehetnék és megvehetnék a márkás, drágább ruhákat, azok is szívesen keresgetnek egyedi darabokat. – A „pláza lányok” a törzsvásárlóink, ők a drágább, megkímélt áruból válogatnak, s elégedetten távoznak, ugyanis itt a világmárkák árának negyedét fizetik ki.

A vásárlás női szeszély

– Nőből vagyok, szeretek öltözködni, viszont hamar megunom a ruhatáram, tömegcuccokat nem veszek fel – sorolta Fekete Zsófi a próbafülkéből kifelé jövet az indokokat, miért néz be oly sűrűn a használt ruhásokhoz és hagy ott havonta 10–15 ezer forintot is akár, majd máris hozzátette: csak olyan boltba megy be, ahol nem „savanyú szagú” kupacokban állnak a ruhák.

Ez az üzletág is olyan, mint bármelyik másik: hullámvasúton utazik. A minőségből nem engedni, ez a siker kulcsa." Háda György

S, máris elérkezünk egy fogalomhoz: leválogatás. – Ezen múlik minden, mármint azon, hogyan szelektáljuk, cseréljük és kategorizáljuk az árut – erősíti meg Háda György. Ki ne ismerné a szabolcsi származású üzletembert, aki a legnagyobb használtruhás– hálózatot működteti az országban. Évente több mint 5 millió tonna import – főként angol – textil fordul meg az összesen 45 ezer négyzetméteren elterülő, 86 különböző városban működtetett üzleteiben. Köztudott az is, hogy a néhány éve Kisvárdára települt logisztikai üzemében osztályozzák a használt holmit.

– Ez az üzletág is olyan, mint bármelyik másik: hullámvasúton utazik, jelenleg 5–10 százalékot zsugorodott az összpiac, de ennek oka sokrétű – magyarázta a cégvezető, aki 23 évvel a háta mögött azt mondja: a ruhák szortírozásánál ragaszkodni kell a jó minőségű, kényelmes viseletekhez. Ezért vannak krém, kilós és eső áras ruháik. – A készletünket havonta cseréljük, fix beszállítóink vannak, ez garancia a jó minőségre. Az árképzés igencsak feladja a leckét – mondta a szakember, ugyanis úgy tartja, hogy van egy lélektani határ, ami felett már nem vásárolnának másodkézből az emberek.

Dívik a netes kereskedelem

A turkálók vetélytársai a nagyobb divatházak kollekcióit koppintó, hálózatban működő, úgynevezett „fast fashion” üzletek, amelyek olcsó készletüket gyorsan eladják, ellenben termékeik minőségét rengeteg kifogás éri.

A sikerre sehol sincs garancia, az üzletek folyamatosan reklámozzák magukat, szórólapokkal, akciókkal csalogatják a vevőket, és újabban a használt ruhások is fenn vannak az interneten. A web-boltokban szörfözve keresgethetünk a blúzok, pulóverek, ingek és nadrágok között, ugyanis ezek a ruhaneműk mennek a leginkább.

– Egy szépséghibája van a történetnek: nem biztos, hogy találunk magunkra való méretet – mondta el Bakai Judit, aki saját részre jóval ritkábban „turizik”, mint gyerekeire. A nyíregyházi hölgy megszállott bababörzés, saját kereskedése is volt már. – Nagyon szeretek börzézni, a gyerekek hamar kinövik, elnyüvik a ruhákat, ezért mindennapi használatra, játszótérre megfelel a használt is. Ráadásul a börzéken fillérekért lehet vásárolni és cserélni ruhákat, kiegészítőket, játékokat – sorolta a nyíregyházi anyuka.

- KO -

Beszédes statisztikák

A legutóbbi egy évtized alatt a magyar használtruha-piac forgalma 35–36 milliárdra nőtt. A turkálók száma 2000-ben ötezer felett volt, 2012-ben érte el a csúcsot, akkor 7416-et tartottak számon. A piac megtorpanása összefügghet azzal, hogy az elmúlt években emelkedtek a bérek. Tíz évvel ezelőtt 400 milliárd forintot költöttek a magyarok új ruhákra, ám tavaly ennek kétszeresét, több mint 800 milliárd forintot hagytak a ruhaáruházakban.

Forrás: blokk.com