Beszélgetés, mosoly és játék

Nyíregyháza - Szívhez szóló üzenetekkel búcsúznak Kameniczky Lászlótól a Móricz Zsigmond Színház művészei.

Mint ahogy arról korábban beszámoltunk, június elején hosszú betegség után elhunyt Kameniczky László, a Móricz Zsigmond Színház társulatának művésze.

Felidézték a szerepeit

A kiváló színészt sokféle szerepben láthatta a közönség: ő volt a Tündér Lalában Simon, a Tűzpróba avagy a Heilbronni Katicában az Arkangyal, A kőszívű ember fiaiban Richárd szolgája, a Kokainfutárban Sodó bá, az Aranycsapatban Komáromi elvtárs, a Líra és Epikában Eposz király, a Csárdáskirálynőben Aloise Hübner báró, a Liliomban Linzmann, a Csókos asszonyban Csipcsala, a pék, A padlásban Meglökő (óriási szellem), de ő játszotta a Fekete Péter Virág Ernő nyugalmazott altábornagyát, a Valahol Európában Leventeoktatóját, a Coriolanus egyik antiumi polgárát, a János királyban pedig Eleonóra királynét, János anyját.

A színészről a Móricz Zsigmond Színház évadzáró társulati ülésén is megemlékeztek: kivetített fotókon idézték fel a művész szerepeit, Kameniczky László pedig a Tűzpróba avagy a Heilbronni Katica Arkangyalaként búcsúzott egykori kollégáitól – a kollégái pedig most egy-egy üzenettel vesznek tőle búcsút.

KM

Így búcsúznak Kameniczky Lászlótól a Móricz Zsigmond Színház művészei

Kamóról az első igazi emlékem 2005-ból való, a Tóth Miklós-féle „Szecsuániból”, ahol a kisfia játszotta Zita mellett a gyerek szerepét... Nagyon édesek voltak mind a ketten. Aztán később az Amadeus főnemese... Sok-sok együttlét, beszélgetés, mosoly és játék... Szemvillanások... Ahogy ő azt tudta mondani: „Norcsikám”, abban annyi szeretet, élet és gyengédség volt... Más nem is szólított így... Most is hallom, és mindig hiányozni fog, hogy tőle már nem hallhatom. Egy hatalmas darab emberség volt, és egy hatalmas szív. Pótolhatatlanul... Sediánszky Nóra

Morózus tekintet. Mosolyra húzódó száj. Peckes járás. Udvarias ajtónyitás. Kocsiban hosszú beszélgetések. Megakadások. Háborgások. Nevetések. Cigizések. Cigilerakások. Többé nem cigizünk. Aztán mégis. Egészséges élet! Semmi pia! Mértéktartás. Puszik. Előre ülsz? Horváth Réka

A közös társulati főzéseket együtt szoktuk csinálni, akár 80-100 főre is. Kamó is nagyon szerette a konyhát. Volt, amikor egy egész disznótort megejtettünk tokkal-vonóval. Ő volt a kocsonyaspecialista! Elképesztő finom kocsonyát tudott csinálni, és meg is adta a módját. A káposztásszcvekedlis kacsája verhetetlen! Fanyar humorával kommentálta végig az eseményeket. Remekül szórakoztunk még zuhogó esőben is. Van még egy liter saját készítésű diólikőrje, aminek szintén megadta a módját, ezt gondosan be fogom osztani. Horváth László Attila

Szerettem, nagyon jó és figyelmes kolléga volt, szerényen tette a hol ilyen, hol olyan súlyú dolgait, soha nem feltűnősködött, ha bármiben segíteni kellett – akár a színházon kívül is – erejétől, ahogy tellett: segített… Pregitzer Fruzsina

Én rövid ideje vagyok a színháznál, de így is sikerült három darabban együtt dolgozni vele. Sőt, az idei évadban rendezhettem is volna őt egy mesében. Tavaly tavasszal, mikor kiderült, hogy benne lesz a darabban, örömmel érdeklődött, kíváncsi volt, mi a szerepe, pedig még egy év volt a bemutatóig, de máris izgatta a feladat. Sajnos ez a munka már nem jött össze, a betegség addigra már fölülkerekedett rajta. Azt nem tudom, milyen színész volt Kamó, nem nekem kell megítélni, azt döntse el a néző. De azt tudom, hogy önzetlen volt, gáncs nélküli, sorsát méltósággal viselő, néha lobbanékony, a fiatalok felé nyitott, érdeklődő, JÓ EMBER volt, van, lesz! A mesterségünk amúgy is mulandó, de Kamó embersége megmarad. Urmai Gábor

Tizenkét éve, amikor beléptem a színházba, az egész társulat nyitottan, kedvesen fogadott. Az egyik szürke hétköznapon – próba után – Kamó odajött hozzám, és beszélgettünk szakmáról, egymásról, finom ételekről, a világról. Onnantól fogva mindig érdeklődött, mindig kíváncsi volt – őszintén. Szeretettel mesélt ő is, mikor kérdeztem. Releváns volt neki a kommunikáció, és családjaként tisztelte és szerette a társulatot, szerette az embereket. Erre egészen pontosan és tisztán emlékszem, ahogy a munkába vetett alázatára is. Hiányozni fognak ezek a beszélgetések. De szeretettel fogok gondolni rájuk, ahogy rá is. Jó utat Kamó, vigyázz magadra! Fellinger Domonkos