Egyre csak fogyunk, de a hitünk töretlen

Nyíregyháza - A kárpátaljai falvak helyzetéről rajzolt összefoglaló képet dr. Dubka György író, költő.

– Fiatalon kezdtem politizálni, 1990-től 2010-ig több ciklusban tartományi, települési képviselő és különböző bizottságok tagja voltam, s van rálátásom a kialakult helyzetre – foglalta össze nemrég lapunknak a kárpátaljai magyarság helyzetét dr. Dubka György, a magyar kultúra lovagja, a Kárpátaljai Magyar Művelődési Intézet igazgatója, szociográfus. Több könyvet is írt a magyarságról, s ezen az oldalon az ő gondolatait közöljük.

– Közel 130 magyarlakta településünkről tudunk, ezek mintegy 70 önkormányzatba tömörültek. A magyar többségű települések száma is 70 körül van. Kárpátalja jelenlegi 1,25 millió lakosának a 12 százaléka magyar. Nem tűnik soknak, de mit tegyünk, ha a „biológiai fegyvert” a szlávok sajnos hatékonyabban alkalmazzák. Ahogy a koszovói albánok „kiszülték” a szerbeket Koszovóban, ugyanez történik Kárpátalján is. Egy kárpátaljai ruszin/ukrán családban hét–nyolc gyerek van, míg a magyarban egy, kettő vagy nincs is. De a hitünk töretlen.

Új, Nyugat-barát hatalom

– A lassú fejlődésünket negatívra fordította a 2014-ben kitört donbászi orosz–ukrán polgárháború. Azóta csak zsugorodunk, s az életünket és jogainkat is megpróbálják ellehetetleníteni. Az eltelt évek alatt több, korábban titkosnak minősített írásos anyag is igazolta, hogy a legutóbbi Majdan-forradalmat, mások szerint a kijevi puccsot valójában Soros emberei szervezték meg az amerikai barátaikkal, mintegy 3 milliárd dollárt beleölve az akcióba. A Moszkva-barát hatalmat felváltotta az Európai integrációt elindító Nyugat-barát hatalom. Azóta a gazdaság romokban hever, a településeken egyre növekszik a munkanélküliség. Ukrajnában a hatalom a pénzvilág sötét figuráinak a kezébe került, a Nyugaton államvezetésre kiképzett politikai elitcsapatok, a nemzetközi pénzügyi oligarchia emberei minden lényeges területen magukhoz kaparintották a hatalmat, kiszipolyozzák az országot.

– Egyedül a humán területeknek, az oktatásnak és a kultúrának az irányítását játszották át az ukrán nacionalista szervezetek a pártok kezére. Ezek gőzerővel és durván, a kisebbségek rovására elkezdték építeni a nemzet­államot. Eszükbe se jut, hogy a Szovjetunió idejében ők is elnyomottak voltak, s most szemrebbenés nélkül váltak elnyomókká. Az óriási orosz gyűlölet sajnos – bármennyire is tagadni próbálják – a magyarság jogainak a csonkításához is remek alapot teremt.

A legnagyobb tőrdöfés

– Az oktatási törvény volt a legnagyobb tőrdöfés a hátunkba. A többségi nemzet kitűzött célja a magyar iskolarendszer fokozatos felszámolása a magyarlakta településeken, miközben a legtöbb jogot az oktatás területén a tatároknak adták át. Pedig többségében nem is itt, hanem a Krímben élnek, kivéve azt a néhány száz harkovi tatárt. A közel 400 ezer ukrajnai orosz gyerek 80 százalékban csak ukrán oktatásban részesülhet, nekünk viszont, tekintettel Magyarország uniós tagságára, adtak egy luftot, s meghúzták a vonalat 40:60 százaléknál, ami még így is katasztrofális. Sem a Trianon utáni csehszlovák, sem a kommunisták által uralt szovjet korszakban nem nyúltak hozzá az oktatási rendszerünkhöz.

– A törvényt tavaly szeptemberben már elfogadták, de a bevezetésével még hezitálnak, azt lebegtetve, hogy az időpontot kitolják 2023-ra. Ám, ha a parlament ettől eláll, szeptembertől a törvény életbe fog lépni. Tiszabökény, Farkasfalva, Péterfalva, Tivadarfalu, Forgolány – az itt élő 5500 színmagyar számára hogyan lehet ötödik osztály után csak ukránt tanítani, amikor a tanintézetekben nincs felkészült ukrán pedagógus, se tankönyv, se ukrán szemléltetőeszköz? A városokban könnyebben megoldható mindez, mivel egy kilométeren kívülről csak ukrán iskolába íratható a gyerek, azon belül az ukránok mehetnek a magyar iskolába, s abból is ukrán lesz.

MJ