Jószívű és kedves embernek ismerték

Kisvárda - Lehár Ferenc még a jó magyar borokról is szerzett melódiákat.

Érdekes találkozásokat szül néha a véletlen. A napokban nem mást, mint a nagy zeneszerző, Lehár Ferenc unokahúgát ismerhettem meg Kisvárdán. Lehár Zsuzsa a férjét, Mikes Tivadart kísérte el a Bessenyei gimnáziumban tartott hatvanadik érettségi találkozójára, ott találkoztunk.

A házaspár hol is lakhatna másutt, mint Bécsben, Tivadar az operettek, keringők városában elismert gyógyszerész. És hát a feleségével mi másról is beszélhetnék, mint a világhírű zeneszerzőről, aki pontosan hetven évvel ezelőtt távozott az égi harmóniába.

Ünnepekkor találkoztak

Lehár Ferenc nevét és műveit jól ismerik az operettrajongók. Nincs olyan nap, hogy ne játszanának a világban valahol Lehár-műveket. A televízió Hogy volt?! című műsorában épp a napokban jeles művészek méltatták a nagy muzsikust. Már életében is sikeres volt, operettjeit (A mosoly országa, A víg özvegy, Luxemburg grófja) ma is rendszeresen és sikerrel játsszák a világ számos országában Ausztriától Japánig. Természetes, hogy Lehár Zsuzsa népes családjában is tisztelettel és örömmel őrzik a világhírű nagybácsi emlékét – derült ki a beszélgetés elején.

– Lehár Ferenc az édesapámnak nemcsak nagybátyja volt, de keresztapja is, a húga az édesapám édesanyja. Anyámék Budapesten éltek, a testvére hol itt, hol ott – mesélte Lehár Zsuzsa. – A közeli rokonok, mivel más országban laktak, leginkább csak az ünnepeken találkoztak. Apám azért is szívesen mesélt róla, mert bízott abban, hátha örököltünk tőle egy kis tehetséget, azt szerette volna, hogy mi is zenészek legyünk. Népes családomban, ha nem is felsőfokon, de mindenki játszik valamilyen hangszeren. A Lehár-leszármazottak legfiatalabb generációjából hét gyermek is tanul zenét.

És hogy milyen ember volt a nagy zeneszerző? – Közvetlen, barátságos, jószívű, kedves és nyugodt embernek ismerték. A felesége, Zsófi néni mindent elintézett helyette, hiszen férje művész volt, nem volt túl sok ideje a munkáján túl. Azzal volt elfoglalva, az volt a hivatása, hogy zenét szerezzen, ő ennek élt. A Papa, amikor meglátogatta őket, mindig jól érezte náluk magát, mint mesélte, Lehár a találkozásokkor mindig nagyon kedves volt vele. – Szerette a jó ételeket és italokat, szinte mindent, ami magyar kuriózum. Bármily meglepő is, még a szűzpecsenyéről, a paprikás csirkéről, sőt, a jófajta magyar borokról is szerzett melódiákat – mesélte az unokahúg és megjegyezte: köszöni a jó Istennek, hogy ilyen művész leszármazottja lehet.

Kézzel írott kották

A mesternek bizonyára gazdag hagyatéka maradt hátra – mondom, és ezt Lehár Zsuzsa is megerősíti. – Igen, és szinte minden egy emlékszobába került, hogy együtt maradjon, hogy szét ne hordják. Féltve őrizzük az egyik régi rádióját, amelyet bizonyára sokszor hallgathatott, olykor a saját szerzeményeit is, és egy kisebbfajta könyvtára is megmaradt. Egy nálunk lévő asztalterítő, kottafüzetek és néhány kézzel írott kotta is Lehár Ferencé volt – tudjuk meg.

Lehár Zsuzsát a sors Amerikából Európa több országába vetette. Férjével, Mikes Tivadarral Bécsben ismerkedett meg, amikor a Keglevic grófi család egyik elszegényedett özvegyasszonyánál lakott. Az ismeretségből házasság lett, 1972-ben esküdtek meg. A fiatal párt Mindszenty József bíboros adta össze, az esküvőre számos vendég érkezett, a menyasszony 15 testvére is sok boldogságot kívánt nekik. A férj Magyarországon élő rokonai is ott lehettek: gyorsított eljárással kapták meg a kiutazási engedélyt. Az esküvői vacsorát a bécsi Ambassador szállodában tartották, amely a zeneszerzőnek is törzshelye volt, egy külön helyiség is található ott Lehár-emlékekkel díszítve. És egy képzőművészeti érdekesség: Lehár Zsuzsa dédnagymamája volt a „lila ruhás hölgy”, Szinyei Merse Pálné, Probsner Zsófia.

A napokban lát napvilágot Mikes Tivadar Gyütt oszt maratt?! Önéletrajzom című kötete, amelyet Kisvárdán szeretne bemutatni és amely a Lehár családról is sok érdekességet tartalmaz.

- Bodnár István -