"Majdnem elsírtam magam"

Nyíregyháza - Egy térség kiüresítése háborús fenyegetettséggel is megoldható.

– Hatalmas gond Kárpátalján is az elvándorlás – mutatott rá dr. Dubka György egy újabb súlyos problémára.

– A helyzet hasonló a néhai ’90-es évekbeli Jugoszláviában történtekhez: amikor ott a vajdasági férfiakat megpróbálták besorozni a horvátokkal is hadba álló osztagokba, azok mindjárt a szomszédba, vagyis az anyaországba szöktek. Kárpátaljáról most a mi fiataljaink is a menekülést választották, s külföldre távoztak. Hiába van fegyverszünet, a rengeteg kiáramlott fiatalt még hazahozni se lehet, mert félnek. Családok mentek szét, hiszen családos apák is megkapták a behívót.

Elmenekült a férfinép

– Az egész olyan, mint 1944 után, amikor 40 ezer férfit hurcoltak el. Királyházán jártam egy búcsún, s felmenve az emelvényre majdnem elsírtam magam. Mindenütt nőket, gyerekeket és öregeket láttam, sehol a férfihad. Szétfutottak a szélrózsa minden irányába, mert Kárpátalja nem tudja eltartani a lakosait. De ugyanezt tapasztalni ukrán részről is, a rendszerváltás előtti 52 milliós lakosság leapadt 35 millióra. S hogy hova lettek? Például körülbelül hatmillió Oroszországban dolgozik. Mint Gulag-kutató 2009–2016-ban közel 60 ezer kilométert tettem meg, mindenfelé ukrán munkásokat láttam, s a közreműködésükkel dübörög az orosz gazdaság. De Kazahsztántól Örményországig mindenhová jutott belőlük. Lengyelországban 3 millió munkás dolgozik, miközben a többség nyugaton és délen próbál boldogulni: Spanyolországban, Olaszországban és másutt.

KM