A Mediterráneum pezsdítő levegőjén

Sutivan - Július utolsó hetében Horvátország harmadik legnagyobb szigetén nyaraltunk, s az ott szerzett élményeket most megosztjuk olvasóinkkal.

Brač sziget módszeres felfedezésébe fogva ámulattal töltött el, hogy kopárnak egyáltalán nem nevezhető, zöld paradicsomba jutottunk. Az egykor illíreknek, rómaiaknak, magyar és horvát királyoknak, velenceieknek, oroszoknak, osztrákoknak és még ki tudja kiknek behódolni kénytelen földdarabon sikerrel kapaszkodott meg az ember, és termesztett fügét, mandulát, gránátalmát, szentjánoskenyeret, forralta híres borát, a vugavát. Ezekkel hódít a hely ma is, hogy termékeny levendulamezőiről, híres olíva olajáról meg ne feledkezzünk. Az utóbbi, a folyékony aranyuk előállításának ősi hagyományával bárki megismerkedhet a sziget legöregebb településén, Skripben. Itt a helyi múzeumban nem csak megmutatják, hogyan törték gránitkövek alá, sajtolták eszpartófűből fonott korong formájú zsákokba gyűjtve, majd gyűjtötték egy mészkőtömbből vájt kádakba az olíva levét.

Élmények gyalog és autóból

Ha valaki a nagy meleg ellenére úgy dönt, hogy mondjuk Škripben hagyva az autóját, a Splitska felé vezető úton némi sétát beiktatva vág neki a Rasohe kőbánya közelében még a római korban sziklába vésett Herkules-szobor felkutatásának – megjegyzem: nekünk nem sikerült rátalálnunk –, akkor az út mentén akár bőségesen belakmározhat a fügefák parázs, mézédes gyümölcseibőll. A sziget tehát a túrázni vágyóknak is kedvez, s bár a legmagasabb pontját, a pazar kilátást nyújtó Vidova Gorát a legtöbben autóval közelítik meg, a kilátóig vezető 4-5 kilométeres, s erős kaptatónak sem igazán nevezhető út gyalogosan is könnyűszerrel leküzdhető. A sétát különösen kellemessé teszi, hogy ez az út jórészt egy erdő közepén vezet keresztül, s az aleppói fenyők árnyékában a nappali meleg is elviselhetőbb.

Bérelhető quadok a nehezebb terepekre

A sziget két legtávolabbi települése között viszont óhatatlanul autóba kell ülni, a távolság máshogyan aligha volna gyorsan leküzdhető, de még így sem kell a szépségről lemondanunk. Az elsuhanó táj mögül ugyanis hosszabb-rövidebb időre mindig kibukkan a tenger a távoli partokkal, s a szerpentinekről nézve mindez lenyűgöző.

Bárány és hal bőséggel

Aki teheti, Brač gasztronómiájával is ismerkedjen meg, amiből a Brač-i párolt vagy serpenyőben sütött bárány – az annak részeiből készül vitalac, a butalac – és a sajtok királynője, a cukorban sült procip emelhető ki a leginkább.

Egy könnyű tonhalas ebéd a kirándulóhajón

Az élelmes utazó vendéglői halra aligha költ, az ugyanis a kerti grillen talán még jobban elkészíthető, és főleg kevesebből kihozható, mivel a helyi szupermarketek halból is sokfélét kínálnak. És ha társasággal vagyunk, természetesen soha ne hagyjuk ki a közös főzőcskézést, ugyanis a barátok között semmi sem ízletesebb a jól elkészített „hazai” paprikás krumplinál, lecsónál vagy hagymás babnál. Pláne, ha az ételt kavargatva az alkonyatba burkolózó tengert és a partok fényeit is bámulhatjuk a tűzhely mellől.

- Matyasovszki József -

A sziget sikamlós aranya

A páratlan minőségű olajnak a csinos haciendákon bizony megkérik az árát, egy-egy okleveles készítő akár 120 kunát (közel 5800 forint) is elkér literjéért. Ám még így is megéri, hiszen belekóstolva, vagy sütve benne a gyakorlatlanabb háziasszony is könnyen felismeri, hogy ez a nedű egy lapon sem említhető a szupermarketekben vásárolhatókkal.

Különösen üdítő látványt mutatnak az utak mentén a szépen gondozott olajfaligetek, amelyekben a fák koronáját olyan alacsonyra formálják, hogy a legmagasabban lévő bogyók is könnyen elérhetők, vagy rövid botokkal leverhetők, azzal együtt, hogy a gyümölcs nem érintkezhet a talajjal. Szüretelőt persze egyet se láttunk, korai is lett volna, hiszen a bogyóknak legalább októberig érniük kell, s nem ritka, hogy majd csak a következő év elején szedik le őket.

[related-post post_id="3946618"]

[related-post post_id="3947112"]