Búcsút intett a tengereknek

Rakamaz - Csécsi Ferenc elvégezte a búvártanfolyamot, utána azonban a vadászattal kötött barátságot.

Sokféle előzménye lehet annak, ha valaki hobbiként a vadászatot választja. Egy-egy családban apáról fiúra száll ez a szabadidős tevékenység, mások a vadász barátokat kísérgetve szerették meg az erdők-mezők világát.

A Rakamazon élő Csécsi Ferenc azonban először búvár szeretett volna lenni, el is végezte a tanfolyamot, aztán a vizek különleges világának hátat fordítva mégis a vadászattal kötött barátságot. Ezután a lövészetet, a célzás tudományát olyan tökélyre fejlesztette, hogy a közelmúltban megrendezett koronglövő versenyt megnyerte a profik között.

Költséges az utazás

Na, de kezdjük a történetét az elején.

– A vadászat az életemben úgy kezdődött, hogy elmentem búvárkodni. Egerben elvégeztem a búvártanfolyamot, Horvátországban részt vettem tengeri merülésen, levizsgáztam, s akkor rájöttem, hogy nem nekem való. Azért nem, mert bármit szeretnél csinálni, több ezer kilométert kell utazni, hogy tudjál merülni. Nem fogott meg úgy, ahogy korábban gondoltam. Előzőleg csábítóan hatott a térségben lévő sok víz és bányató, a vizsga után pedig belegondoltam: két év alatt ezeket megismerem, utána pedig már utazni kellene a messzi tengerekhez, ráadásul az utazás költséges is, így a búvárkodás helyett elkezdtem kísérgetni az egyik vadász barátomat. Olvasgatni kezdtem a témáról, ismerkedtem a fegyverekkel, s így kedvet kaptam én is a vadászathoz – elevenítette fel az előzményeket Csécsi Ferenc, aki a vadászvizsgát 2004-ben szerezte meg. Akkoriban nyílt meg éppen a hercegkúti lőtér, ahol megismerkedett a koronglövészettel. A sportághoz megfelelő lőfegyvert vásárolt, s mind többet gyakorolt.

Edző nélkül versenyzett

Igaly Diána éppen akkor lett olimpiai bajnok skeetlövésben, így egyre többet olvasott a lövészet ágairól. A skeet helyett izgalmasabbnak tűnt a parkour, amit korongvadászatként szoktak emlegetni. Kiváltotta a licencet, s rendszeresen indult versenyeken az ország számos pontján, többek között Füzesabonyban, Hatvanban.

– Ekkor már odafigyeltem más olyan fontos tényezőre is, amiről korábban fogalmam sem volt. Nem volt edzőm, mindent magamtól tanultam, hiszen nem mindegy, hogy milyen a beállás, a puska, a lőszer. Mostanában már nemigen megyek versenyekre, de a Vadászkamara Milotay Gábor Emlékversenyén mindig részt veszek, s mivel jól ismernek, csak a profik között versenyezhetek – folytatta a Rakamazi Nimród vadásztársaság tagja, akit megkérdeztünk a vadászélményeiről is.

– A dámbika kivételével minden olyan vadat terítékre hoztam, ami Magyarországon vadászható. Most főleg a trófeás vadakra gondolok, mint például a vaddisznó, az őz, a gím és a muflon. Rakamaz környéke apróvadakban, őzekben, vaddisznókban gazdag, gímszarvast csak átvonulóban lehet látni. Tagja vagyok a tokaji Taktaközi Nimród Vadásztársaságnak is, de annak a vadászterületére is inkább az apróvad a jellemző. Igaz, ott már jobban előfordulnak a nagy trófeás vadak is, hiszen lejönnek a Zempléni-hegységből.

Türelem kell a vaddisznóhoz

– Lőttem már szép vaddisznót Rakamaz határában is, az agyara 21 centiméteres volt. A vadászok azért szeretik a vaddisznót, mert rafinált. Ha kant akarsz lőni, akkor kell menni, amikor búgás van. Olyankor nagy távolságokat képesek megtenni a kanok a kocák megtermékenyítése érdekében. A vaddisznókat türelmesen ki kell várni, bizony, sokat ülünk a lesen. A vaddisznó kedveli a nádasokat, no, abból nekünk Rakamazon van bőven.

Előfordult, hogy séta közben látott meg egy rendellenes agancsú őzbakot Csécsi Ferenc. Miután többször is látta, úgy döntött, terítékre hozza az elnök és a hivatásos vadász engedélyével és kíséretében.

Eladta a jobbos puskát: balos kellett

Kíváncsiak voltunk arra, vajon van-e kedvenc puskája?

– Én mindenképpen a Blaser puskához ragaszkodom. Én balos vagyok. Az első körökben mindenből jobbost vettem, mert azt hittem, hogy jó lesz. Hát nem lett jó, mindegyiket el kellett adni, s balost kellett vennem, azok meg ráadásul még drágábbak is. Akkor már figyeltem a minőségre, a kaliberre, s hogy testre szabott legyen. Így választottam a Blaser golyós puskát is, most 300-as Winchester Magnumom van, utána vettem a Blaser F3-asát 81 centiméteres csővel.

Befejezésül a tervekre kérdeztünk rá.

– Említettem, hogy a dámbika trófeája hiányzik még a gyűjteményemből, egyszer majd még azt szeretnék elejteni. Sok vadász Afrikáról álmodozik, de engem jobban érdekelne Kirgízia, Kazah­sztán, mivel az ottani kőszáli kecskék elejtése nagyobb kihívást jelentene. Ott valóban meg kell küzdeni a vadért, hiszen sokat kell gyalogolni, észnél kell lenni a cserkelésnél, nagyobb távolság esetén pedig pontosan kell célozni.

MML