Van mit tanulnunk a darazsaktól...

Nyíregyháza - Nyugdíjasként sokat kertészkedem, szabadidőm zömét a fák, virágok, gazok és darazsak világában töltöm. Sajnos alulbecsültem a darazsakat - írja olvasónk.

A komposztálómban fedeztem fel egy teljes „hadosztályt”. Termőföldet lapátoltam rájuk – újra és újra, majd vártam a hatást. Másnap reggelre a „szabadlábon védekezők” kiásták a társaikat, és megtalálták „főnöküket”. Fantasztikus közösséget fedeztem fel bennük. Belegondoltam, milyen csodálatos lenne, ha mi, magyarok hasonló együttélésre, csapatmunkára lennénk képesek, összetartva, segítve egymást jóban-rosszban. Megbékéltem a darazsakkal, igaz, 3 csípést már begyűjtöttem tőlük. Látom, a kánikula gyorsan beérleli a korai szőlőmet, amelynek zamata nagyon ízlik a darazsaknak. Úgy tűnik, az idén sem lesz esélyem arra, hogy saját bort fogyaszthassak, hiszen hiába vagyok hazai pályán, mindig a vendégeké a győzelem.

- Kiss István, nyugdíjas -