Képviselnie kell a saját szereplőit

Nyíregyháza - Éppen egy évvel ezelőtt, a VIDOR Fesztiválon debütált a Művészasztal, ami új színnel gazdagította a megyeszékhely kulturális palettáját. A programsorozat első évadában öt kortárs magyar írót (Boldizsár Ildikó, Grecsó Krisztián, Tompa Andrea, Csabai László és Dragomán György) ismerhettünk meg a beszélgetések és műveikből készült felolvasószínház jóvoltából, az idei fesztivál zárónapján pedig elkezdődött a második évad.

Lelki együttállás kell

Háy János volt a vendég, a zsúfolásig megtelt MŰvész Stúdióban a József Attila-díjas írót, költőt, festőt, illusztrátort, a Palatinus Könyvkiadó alapítóját Kováts Dénes kérdezte. Amíg a közönség gyülekezett, Rolling Stones szólt, majd Beatles-dallamok érkeztek. Az alkalmi színtársulat két tagja, Martinkovics Máté és Gulácsi Tamás arról beszélgettek, mennyivel egyszerűbb gitárral csajozni. – Énekelj angolosan, Radics Béla is így csinálja! A Balatonnál, akinek gitárja van, minden este öt csajt szerez öt akkorddal. A legjobbakat viszi magával, a többit meghagyja azoknak, akiknek nincs gitárjuk. – De hol a D hang? – jött a kérdés, mire a szakavatott válasz: ahol a 3. csík…

Ez a novellarészlet nyitotta az estét, és kézenfekvő volt a kérdés a szerzőhöz: ő is így csajozott? – Kardot már nem lehetett hordani, valamivel pedig fel kellett hívnom a figyelmet magamra, és a gitár adta magát – bár lehet, hogy enélkül is sikerült volna meghódítanom a kiválasztott hölgy szívét, aki a feleségem lett – mesélte. Arra a kérdésre, hogy mit ír szívesebben, verset, novellát vagy drámát, azt felelte: mindig arra koncentrál, amit éppen csinál. – A vers­hez több ihletettség kell, és hiába van meg hozzá minden szakmai ismeretem, ha nincs meg a lelki együttállás, abból nem lesz semmi. De ha elkezdem mozgatni a lelki motorokat, és katalizálom magam, előbb-utóbb megszületik az, amire várok.

Az irodalom nem demokratikus

– Gyerekként azt gondoltam, hogy a népdalok úgy születtek, hogy a nép leült és dalokat írt, de később kiderült, hogy erről szó sincs. A versírás mindenkinél máshogy működik, Weöres Sándor például egyik alkalommal, amikor megérkezett egy író-olvasó találkozóra, és szembesült vele, hogy néhány művét fel kell olvasnia, ott helyben írt párat, Pilinszky János viszont vért izzadt, amíg egyet is megírt – mondta Háy János, aki arról is mesélt, hogy mivel sem Budapest, sem a gimnázium nem volt befogadó, összetört lelkileg és az önbecsülését is vissza kellett szereznie.

– Az írónak hinnie kell magában, tudnia kell, hogy pontosan azt a mondatot fogja leírni, ami oda kell. Az irodalom nem demokratikus, nem engedi, hogy szavakat véletlenszerűen irkáljunk egymás mögé. Különösen a rövid műveknél igaz ez, ahol egyetlen mondaton is el lehet bukni. Én saját tapasztalatokból dolgozok, de a műalkotás teremtett világ, ami nem tükröződése a valóságnak. Amikor elkezdek írni, onnantól minden csak fikció. A szereplőimmel meg kell találnom az azonosságot, képviselnem kell a sorsukat, még akkor is, ha magánemberként talán kezet sem fognék velük, viszont morális ítéletet nem hozhatok. El kell tőlük távolodni, hogy rálássak a sorsukra, de mivel az én szívemből kapják a vért, ez nem olyan egyszerű.

– Az irodalomnak nincs célja, de van következménye. A művészet intenzívebbé teszi a megélést, befolyásolja a viszonyunkat másokhoz, leveszi rólunk az alapszorongásaink súlyát – ezért lesz jobb kedvem, ha megnézem a Traviatát, annak ellenére, hogy mindenki meghal – mondta Háy János, aki úgy gondolja: amikor olvasunk, saját magunkat akarjuk megérteni és megtalálni, nem az írót.

SZA

Ilyen személy nem létezik

A költőnek 1989-ben jelent meg első verseskötete Gyalog megyek hozzád sétálóúton címmel. A kötet az 1976-tól 1985-ig terjedő írói időszakot zárja le, híres nyitómondata pedig: „Háy János nevű személy nem létezik”. – Negligálni akartam a szerzőt, mert azt szerettem volna, hogy a művek mérettessenek meg, ne az alkotók és a mögéjük felépített brand. A népköltészeti alkotásoknak sincs szerzőjük, mégis vannak köztük remekművek. És próbáltam ragaszkodni ehhez, de amikor azt kérdezték, hogy ki fogja átvenni a honoráriumot, meggyőztek: a szerző nevére szükség van.