Már másfél év telt el, de még egyszer sem bánta meg, hogy beköltözött az otthonba

Nyíregyháza - Négy éve halt meg édesanyám, akit két éven keresztül ápoltunk édesapámmal és a bátyámmal a saját tanyájukon. Ezután már édesapám is ápolásra szorult, de a családunk egyéb problémái miatt mind nehezebben tudtuk megoldani, hogy a 87 éves édesapám állandó felügyelet alatt legyen - írja olvasónk.

Szomorú szívvel, sírva tettük fel neki a kérdést, nem lenne-e jobb számára, ha közösségben, egy idősotthonban élne tovább, ahol mindig figyelnek rá. Nagy meglepetésünkre, igen volt a válasza. Ezután elindultunk felkutatni számára a lehető legjobb intézményt. Tudtuk, hogy mindenütt várólista van. Félve kopogtattunk be a sóstógyógyfürdői Szivárvány Idősek Otthona ajtaján. Itt befogadták a jelentkezési lapot, s bő fél év múlva értesítették az édesapámat, hogy elfoglalhatja helyét a Pavilon C-ben. Meglepetésünkre szívesen pakolt és költözött be, mindmáig nagyon szeret ott lenni. Gyakran meglátogatom, így tudom, milyen megfeszített, nehéz munkát végeznek a dolgozók, akik mégis szívvel-lélekkel teszik a dolgukat. A nővérek nagyon jól kezelik a kisebb nézeteltéréseket, mindenkit kedvesen, de határozottan tudnak megnyugtatni. Már másfél év telt el, de még egyszer sem bánta meg édesapám a döntését. Mi is nyugodtabbak vagyunk, hiszen el tudom látni itthon a megnövekedett feladatokat, ugyanakkor jó helyen tudhatom az édesapámat. Így van ezzel a bátyám is. Szeretném megköszönni az otthon dolgozóinak az odaadó munkáját, a szeretetet, az odafigyelést, Isten áldását kérem a további munkájukra!

- Sebestyénné Káplár Margit -