"Szeretnénk, hogy a leglátogatottabb turistacélpont legyünk az országban"

Nyíregyháza - Soha nem járt még ennyi vendég a Nyíregyházi Állatparkban, mint ebben az évben: már a bűvös határt, a 500 ezres látogatói létszámot is túlhaladták. A park szakmai értelemben – ide számítva a közelmúlt és a közeljövő fejlesztéseit is – a 22 esztendős történetének csúcsára érkezett, így aztán volt mit büszkén felsorolnia Gajdos László igazgatónak, amikor évértékelő beszélgetésre kértük.

Kevesen mondhatják el magukról, hogy láthatják megvalósulni a gyermekkoruk óta dédelgetett álmaikat. Gajdos László, a Nyíregyházi Állatpark igazgatója ezen kevesek közé tartozik. A kontinensen általában készen kapják az állatkerteket az igazgatók, ő viszont – talán csak Gerard Durellt mondhatnánk hasonlónak – maga alapított parkot és azt évtizedek óta vezeti. Gyakran elmondja: rajta kívül nem nagyon akart más állatkertet csinálni 22 évvel ezelőtt, ő viszont tíz évre előre tudta, mit szeretne. Amikor kinevezték, a fővárosi állatkert nagy tiszteletnek örvendő zoológusa a tervei hallatán azzal zavarta ki az irodájából, hogy ezeket vidéki állatkertben nem lehet megvalósítani. Egyszerűen nem vette komolyan. Később ugyanez a hölgy – miután nyugdíjba ment – haláláig szaktanácsadóként dolgozott Nyíregyházán. Az induláskor a legfiatalabbnak számító vidéki állatkertből néhány éven belül a leglátogatottabb lett, és ma már egy olyan brand, ami mindenhol szembe jön velünk. A Sostó Zoo név Európában, de még azon túl is igen jól cseng.

Nemrég úgy fogalmazott: az állatpark az idén a 22 éves történetének a csúcsára ért. Ideje tehát mérleget vonnunk.

– Már most látjuk, hogy a látogatottságunk meghaladja az 500 ezret, és ma már négy kollégám is – mindegyik fiatalember a kezeim alatt nevelkedett – visel valamilyen tisztséget európai vezető állatkerti szervezetekben. Az erős szakmaiságunk másik jelölője, hogy több olyan különlegesen ritka fajt sikerült szaporítanunk az itt született több mint 200 állat között, amit másnak nem. Tavasszal egy afrikai elefántbébinek örülhettünk, pedig már az is nagy szó, ha valahol afrikai elefántot képesek tartani. Ez volt a második egész Európában, született európai bölényünk, most pedig itt van közöttünk a több mint két hete világra jött, igen ritka indiai páncélos rinocéroszbébi. De vemhes az afrikai rinocérosz tehenünk, s nagyon reméljük, hogy fél év múlva egészséges utódnak ad életet. És akkor még nem beszéltünk a kormány és a város által finanszírozott beruházásainkról. Nem is reméltem, hogy ilyen szép főbejáratunk lesz, méltó ahhoz, hogy Sóstó kapuja legyünk. Elkészült az ökológiai tanösvény, megújultak a park sétányai. A Hotel Pangea párját ritkítja, és ezen kívül két másik szállodát is üzemeltetünk. Európában is egyedülálló eredmények ezek.

Jól tudjuk, egy különleges fenyőkéreg ágyazatú talajt kísérleteztek ki, hogy a páncélos rinó egészséges maradjon. De csak ennyi volna a titok, amiért az állatok itt szaporodni is hajlandóak?

Amikor én kezdtem, Nyugat-Európában is váltott a szakma. A szűk, rácsos kifutókat olyan nyitott terekkel váltották fel, ahol szabadabban érezhetik magukat az állatok. A mienkhez hasonló adottságokkal sok állatkert rendelkezik, gyakran még jobbakkal is. Én másban látom az okot. Egy más szemléletű, nagy családot akartam, ahol egymásért is dolgozunk, és amibe az állatok is beletartoznak. Úgy nőtt fel egy generáció a kezem alatt, mint egy nagy család, a parkot most már ők irányítják, és sokkal okosabbak tőlem. Kialakult egy remek alvezéri gárda, a saját munkatársaikat már ők nevelték ki. (Persze időnként kell, aki összerendezze a szálakat.) Jelenleg 140 munkatársam van, és a 35 hektárunkat körülölelő különleges emóciók, az hogy itt mindenki szeretettel dolgozik, az állatok tartására is kihat. De mindemellett gyakran húztam tizenkilencre lapot, és valaki mindig segített. Kell, hogy legyen tehát valami földöntúli erő is, aki vigyáz ránk.

Régen sok állatbarátot kirázott a hideg az állat­kertektől, ma viszont fajok megmentése múlik rajtuk.

Természetesen ma se normális dolog, hogy az ember fogságban tart állatokat, de az se, hogy egymás után irtja ki az élőhelyeiket, például olyan olajfaültetvények miatt, ahonnan a keresett pálmazsír jön. Sajnos, az uralkodó faj, az ember éppen magán nem tud uralkodni, addig pedig különösen szükség lesz ránk. Ma már inkább mi is arra koncentrálunk, hogy a fogságban született állatokat visszatelepítsük a természetbe. Boldogak lennénk, ha mondjuk a nálunk világra jött perzsa párduc visszajuthatna a mai Irán területére, ahogy az európai bölényt és a kipusztult bali seregélyt is állatkertek mentették vissza a természetes élőhelyekre.

Az Európa legjobb parkja címet a látogatószámot illetően az 500 ezer alattiak kategóriájában érdemelték ki. Mi várható most, hogy túlléptek ezen?

Éppen két év múlva újítják meg a minősítést, nem vagyunk tehát könnyű helyzetben. Most, hogy átléptük az ötszázezres számot, új kategóriába kerültünk, sok gazdag állatkert között kell versenyeznünk. Egyébként ha nő a látogatottság, a parkra fordítható pénz is több lesz. De semmi okunk panaszra, a Modern Városok Program közel hétmilliárdos fejlesztési kapacitása még tart, az utolsó két eleme éppen a napokban indul. Már tervezik az India Házat, és előkészítés alatt áll a hárommilliárdos Jégkorszak-projekt, amitől Magyarország emblematikus épületét reméljük. Már évekkel ezelőtt a leglátogatottabb vidéki turistalátványosság lettünk, most szeretnénk a leglátogatottabb helyek egyikévé válni, ide értve a fővárost is. De jók az előjelek: Budapestről például már sorban állnak a szülők, hogy a mi Zoo Sulinkba hozhassák a gyerekeiket. Már jövőre szállást foglalnak a szállodáinkban, hogy gyerekeik közelében lehessenek.

Lassan az egyik legfontosabb tudományos műhely címre is pályázhatnának.

Egyre inkább efelé is tartunk. Legutóbb Ausztráliából jelentkezett be nyári gyakorlatra egy állatorvos hallgató, Malajziából is jöttek hárman, Hollandiából rendszeresen fogadunk szakközépiskolásokat. Az utóbbi időben majd 20 hallgató írt nálunk szakdolgozatot, lassan egy teljes részleg foglalkozik ilyesmivel. Szinte valamennyi egyetemmel együttműködési megállapodást kötöttünk, ahol természettudománnyal foglalkoznak. Kutatóintézetek keresnek meg, cikkeket írunk, közös projekteket készítünk elő. Csak októberben több mint 10 helyen voltunk jelen egy időben a világban különféle konferenciákon, most éppen Portugáliában tartózkodik egy csapatunk. Egy kolléganőm most repül az Emirátusok felé, egy másik kollégám Amerikában tölt el hosszabb időt. Jövőre mi rendezzük az európai akvarisztikai konferenciát, jön hozzánk a fajmegmentési program erszényes csapata, két év múlva pedig Európa összes állatkert igazgatóját fogadni fogjuk. De nekünk is kinevelkedett egy fiatal csapatunk amelynek tagjai tudományos színtéren is szeretnék megmutatni magukat. Ha felépül a Jégkorszak interaktív állatbemutató, ott egy laboratórium is létesül komoly eszközháttérrel, lerakva a kutatási szegmens alapjait. Itt elindulhat egy később világszinten is jegyzett vállalkozás.

Jó az Gajdos Lászlónak, hogy több tekintetben is felért a csúcsra?

Hat éves koromtól több sportággal próbálkoztam és soha nem szerettem a második helyet. A munkatársaimat is arra neveltem: ne higgyék, hogy csak a részvétel a fontos, inkább tegyék csak bátran magasra a lécet. Ma már szállóige, annyit hangoztattam, hogy ha nincsenek elérhetetlen céljaid, nem érheted el az elérhetőt sem. Én például szeretnék még megtanulni szaxofonozni, majd meglátjuk, hogy alakul.

MJ