Szokatlan vendégek a Liszt Ferenc utcában

Nyíregyháza - Úgy válogattak a kövér fűszálak között, mint gourmet a Michelin-csillagos étterem kínálatából.

Nyolc óra lesz tíz perc múlva, most már biztos, hogy elkések – sopánkodtam magamban kedden reggel, miközben próbáltam anélkül kitolni a bringámat a tárolóból, hogy ismét megkarcolnám a hátsó sárvédőt. A reggel csípős, lehet, hogy felfért volna a kabát is, de már mindegy, induljak, induljak, mert sosem érek így be!

Háttérben a panelrengeteg

Kikanyarodtam az utcából, a forgalom kegyes volt, csak néhány – hozzám hasonlóan késésében lévő – renitens szülő rángatta kézen fogva a gyermekét az iskola felé. Zebránál leszállni, türelmetlen autósokra mosolyogni, kicsit lassítani a Bujtosi-tó mellett… Gyerünk már, ne bambulj, majd romantikázol hazafelé a naplementében!

Túléltem a kétsávost, rákanyarodtam a Liszt Ferenc utcára. Jé, ott áll a bácsi a sarkon a sötét labradorral! Már messziről hallottam, hogy a kutya nyüszög – csak nem nyuszit szagol a fűben? Visszafogtam kissé az amúgy sem túl feszes tempót és akkor kiszúrtam az izgalom okát: mintha a világon ez lenne a legtermészetesebb dolog, négy teve legelt a réten. A háttérben az örökösföldi panelrengeteg, mellettünk csatorna, elektromos szekrény, vastag fémcsövek, ezek meg úgy válogattak a kövér fűszálak között, mint gourmet a Michelin-csillagos étterem kínálatából.

Belegelték a városligetet

Óvatos ember lévén előbb csak messziről örökítettem meg a nem mindennapi látványt. A kutyás bácsi azonban addig duruzsolt a fülembe, míg közelebb merészkedtem a csendesen falatozó és a tájat fürkésző állatokhoz. Katt-katt-katt – készült a fotósorozat, már majdnem a kétpúpúak mellett álltam, amikor a távolból kiáltás harsant és kisvártatva megérkezett ostort csattogtatva két fiú. Amikor feléjük fordultam, akkor tűnt csak fel, hogy simán eltekertem az épülő cirkusz mellett. Végül is, csak akkora volt a sátor, mint egy kisebb kastély… Idegen nyelvű vezény­szavakat kiabálva terelték vissza hanyagul elkerített helyükre a patásokat, akik most már elmondhatják magukról: bebarangolták – vagy ha úgy tetszik, belegelték – a városliget túlsó részét is.

Vigyorogva ültem vissza a biciklire, mert tudtam, hogy ezzel a sztorival bármilyen késést ki lehet magyarázni.

CsA