Legyen a hősök emléke háborítatlan!

Nyíregyháza - Római katolikus liturgiával, majd mécsesgyújtással hajtottak fejet a civil szervezetek és az egyházak képviselői az I. világháborúban elhunytak előtt pénteken a Hősök temetőjében. A liturgiát tartó Takács Tamás lelkész szavai szerint a fény jelképpé vált e napon. Mert nem a sötétséget díszítették fel, mint ahogy szánalmas igyekezet kívülről pótolni, ami belülről hiányzik. Olyanok gyújtottak péntek mécsest, akik belül is világítani tudnak, és pontosan tudják, mit is jelent egy ilyen esemény. A mécsesek fénye túlnyúlt a temető kapuján.

„Különös. Ide kellett jönnöm ebbe a földi pokolba, hogy legyen időm Istenem belenézni az arcodba. …örülök, hogy ma rád találtam. Azt hiszem, hamarosan üt a támadás órája, de amióta tudom, hogy közel vagy hozzám, nem félek. Hallom a jelet. Istenem, mennem kell…” Ezek a papírra vetett gondolatok egy katona zsebéből kerültek elő a halála után a fronton. Az utolsó gondolatai voltak, és ki tudja, mennyi hozzá hasonló nyugszik ma a nyíregyházi Hősök temetőjében is, ahol tegnap mécsesgyújtással és katolikus liturgiával emlékeztek az I. világháborúban elhunytakra. Ezen a délutánon és estén 2800 sírkő tetején lobbantak fel az emlékezés apró gyertyalángjai. Összesen 14 nemzet fiai pihennek ebben a földben, talán egy apa, fiú, férj vagy vőlegény alussza örök álmát, aki egykor hazavágyott és akit hazavártak.

Ez is a misszió része

Tizenkét esztendeje, hogy a város a civilekkel és az egyházakkal pótolni próbálja azt, amit a háború elvett, s tesz érte, hogy e kövek mellett is megálljon valaki így hallottak napja és mindenszentek idején. Az ünnepségen felvonultak a gégényi Honvédsuli Egyesület hagyományőrző, illetve kulturális tagozatának a tagjai is. A közel egy tucatnyi fiatal stílusosan I. világháborús bakaruhába bújt, egy fiatal lány köztük vöröskeresztes ápolónő uniformist öltött. A kultúrosok, vagyis a Pengetőcske Citerazenekar világháborús katonadalokkal készült. – Aki ezekre a fiatalokra néz, a múltba tekint, hiszen ilyen fiatalok voltak azok is, akiket a háborúban elragadott a halál. Ez is a kegyeleti missziónk része, az egyik profilunk, máskor elhanyagolt, elfeledett katonasírokat tárunk fel, köveket vágunk ki a bozótból, majd renováljuk, restauráljuk őket – árulta el az önkéntesek kísérője, az évente 650 gyereket foglalkoztató egyesület elnöke, Mákné Kovács Zsuzsanna lapunknak. Szép katonásan állt sorfalat a 285-ös Szent László Cserkészcsapat maroknyi csapata is. A Szent Imre Katolikus Gimnázium cserkészeit Mikolai Levente őrsvezető kísérte kissé megilletődötten, hiszen először vett részt ilyen ünnepen.

– Temetni a halottat fontos, emberséges dolog, mint ahogy őrizni az emlékét is az, de talán mindennél fontosabb: tovább élni és tovább adni, ami az elődök életében jó volt és példaszerű – mindezeket már Takács Tamás alezredes, kiemelt vezető tábori lelkész fogalmazta meg ünnepi beszédében. – Az élők között még lehet rangsorolni, de itt, a halottak között már nem, ahol egymás mellett fekszenek több mint egy tucat nemzet katonái, mindenféle rendfokozatúak, talán olyanok is, akik egymással szemben harcoltak. Ők már a maguk módján egyformák, és egyformán rászorulnak arra, hogy mi, akik most itt vagyunk, élők, imádkozzunk értük, az örök üdvösségükért – hangsúlyozta a lelkipásztor.

Jön a felújítás második üteme

A szertartáson jelen volt Komiszár Dénes helytörténész is, aki elmondta, hogy a Honvédelmi Minisztérium támogatásával már tervezik a Hősök temetőjének újabb fejlesztését, az átalakítás második ütemét. – Sok sírkőről már leesett a felirat, ezeket pótolni fogjuk, és a műanyag táblákat is fémekre cseréljük. A megsüllyedt köveket kiemeljük, a sorokat egységesítjük, és kitesszük majd mind a 14 nemzet lobogóját. A sírokat chipekkel látjuk el, és egy telefonos applikáció segítségével lehívható lesz az elhunyt katona fényképe, életrajza, amihez remélhetően megnyílnak az érintett nemzetek hadtörténeti levéltárai – tudatta.

MJ

A sírok között játszott

– Gyermekkoromban sokat játszottam ebben a temetőben, hiszen a szomszédos utcában laktam. Ezért is látogatok el ide szívesen, amikor csak tehetem – mondta el lapunknak Szita Gabriella. – Mi gyerekek itt fogócskáztunk a sírok között, nem féltünk a halottaktól még a sötétben sem, bármikor keresztüljöttünk a temetőn. Rácsodálkoztunk, mennyi idegen nevű – francia, olasz, orosz, vagy éppen német – katona nyugszik itt együtt a magyarokkal. Akkor még nem volt ilyen rendezett a sírkert, ezért is voltam kíváncsi rá, milyen lett a felújítás után, s szinte alig ismertem rá – summázta az ünnepség egyik résztvevőjeként.