Ág a gátőrház kertjében magasodó fenyőfáról

Nyíregyháza - Az ember életében a legszebbek a gyermekkori karácsonyok voltak.

A Szamos folyó partján, egy gátőrházban töltöttem gyermekéveimet, ezekhez az időkhöz kötnek a szép emlékek is. A hatvanas években még igazi, nagy telek voltak. Faluhelyen nem volt fenyőfavásár, amit aztán a családok felöltöztethettek volna otthon. Emlékeimben elevenen él a fenyőág illata, amit a nagyapám egy hosszú létra segítségével a gátőrház kertjében magasodó fenyők egyikéről vágott, amit előtte lentről körbejárva, nézegetve közösen választottunk ki. Beállítottuk az előszobába, s az illata azonnal betöltötte az egész házat.

Narancs és szaloncukor

Akkoriban olyan dísz került a fenyőfaágra, amit az emberek ki tudja, mióta őrizgettek, gondosan eltettek és minden karácsony előtt újra elővettek: üveggömböket, színes gyertyatartókat, amikbe egyszerű gyertyaszálat tettünk, és szenteste meggyújtva fantasztikus illata volt, arany- és ezüstszínű szálakat, valamint azt az egyfajta szaloncukrot, amit akkor kapni lehetett a falu egyetlen boltjában. Azt az ajándékot, amit mi, gyermekek kaptunk, a maiak már nem is értik: egy csomag Fekete Péter-kártyát, egy doboz dominót, a kislányok babát, kisfiúknak szirénázó kisautót. Az én fám alá narancs került, a fára pedig csokoládéval bevont szaloncukor, amit az apukám a fővárosból küldött csomagban minden karácsonyra más meglepetésekkel együtt.

A mai rohanó, egymást túllicitáló karácsonyok megélésekor egyre többet gondolok gyermekkorom gyönyörű, havas és hideg, igazi karácsonyaira…

- Borzován Józsefné -

[related-post post_id="4090020"]

[related-post post_id="3318625"]