Büszkék lehetünk haditengerészeinkre!

Szabolcs-Szatmár-Bereg - Az első világháború befejezésének századik évfordulójára emlékezett az elmúlt napokban a nagyvilág és hazánk, s portálunkon is több írás megjelent a témával kapcsolatban. Az események felidézése során sok szó esett a nyíregyházi huszárokról, a megyénkből a különböző frontokra vonult katonákról, azonban kicsit méltatlanul a háttérbe szorultak azok a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei emberek, akik a haditengerészetnél szolgálták a hazájukat.

Emberi és szakmai kötelességünk megemlékezni róluk is, fontosnak tartom a történetüket szélesebb körben is bemutatni, hiszen az Osztrák-Magyar Monarchiának jelentős haditengerészete és folyami flottája volt – mondta el lapunknak Lucza János, kemecsei helytörténész, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Honismereti Egyesület titkára.

Megvédték a partvonalat

– Mindkettőben nagy számban szolgáltak magyar tisztek és matrózok, tengerészek. A haditengerészet története nem osztrák belügy, hanem nemzeti történelmünk szerves része. E két hajóhad fennállása óta – 1914-18 között pedig kiemelkedően – olyan katonai és emberi eredményeket, erényeket tudott felmutatni, amelyekre jogosan lehetünk büszkék. Ilyen kiemelkedő tett volt például, hogy a monarchia hadiflottája a Nagy Háborúban mindvégig megvédte partvonalát, hadikikötőit a nála sokkal nagyobb francia, olasz, brit hajóhadtól, nem beszélve a francia és olasz tengerészeti repülőktől. A haditengerészet egyik fontos színtere az Adriai-tenger volt, jelentős kikötője, Fiume a magyar kormány fennhatósága, irányítása alatt állt – folytatta Lucza János. – Fontos emlékeznünk a megyénkből származó haditengerészekre. Név szerint ismerjük a történelmi Bereg megyei Váriban született Kepes Gyulát, a nyírbátori Gramantik Mihályt, az újfehértói Izsó Lászlót, a fehérgyarmati Losonczy Istvánt, a csengeri Katona Sándort, a nyíregyházi Zalay-Scholtz Andrást, a kemecsei Bátori Mihályt. Ugyanakkor erkölcsi kötelességünk tisztelegni azok előtt is, akiknek végső nyughelye hajóik érckoporsója, a tenger mélye lett.

Korvetthadnagy

A nyírbátori Gramantik Mihály az Akadémia elvégzése után 1902-től tengerészhadnagy, 1904-től haditengerészeti önkéntes. 1905-től a Carpathia gőzösén III. tiszt, 1906-tól hosszújáratú kapitány, majd az Adria Rt. Kálmán Király gőzösén szolgál. Szakmai karrierje a Magyar Keleti Tengerhajózási Rt.-hez vezeti. 1909-ben a Kelet, 1910-ben a Hieronymi gőzösökön III. majd II. tisztként szolgál, 1912-1913 között pedig már a Kelet parancsnoka.

1914-től átkerül a haditengerészethez, 1918-ban korvetthadnagy. A korvett a fregattól kisebb, háromárbócos, teljes vitorlázatú hadihajó. Fő feladata a felderítés, a hírvivés és a kalózok elleni harc volt. 1919-ben részt vett a monitorlázadásban, ezért Smerodovóra internálják, csak négy hónap múlva térhetett haza.

MML

Kifizetődőbb a Dunán át

Gramantik Mihály 1920-ban folyamikapitányi vizsgát tehetett, kiemelkedő szakmai munkája alapján tovább fejlődhetett. 1923-ban megszervezték a Magyar Királyi Tengerészeti Hivatalt és annak elismert felügyelője lesz. A trianoni békediktátum után, amikor hazánk elvesztette egyetlen tengeri kikötőjét, szorgalmazta a Duna-tengerhajózás kiépítését, fejlesztését.

Bebizonyította, hogy a Földközi- és a Fekete-tenger felől sokkal kifizetődőbb az áruszállítás Nyugat-Európába a Dunán hajózva a Duna-tengerjáró hajókkal, mint a Gibraltári szoroson át az Atlanti-óceánon keresztül.

[related-post post_id="4066242"]

[related-post post_id="4048832"]