Karácsonyi történet - Ismét sikerült örömet csempészni a gyermekek szívébe

Nyíregyháza - Karácsonyi pályázatunk harmadik helyezettje Fülöpke és Buksika történetét mesélte el.

Hajnalodott. A szobában a jó öreg cserépkályha még kellemes meleget árasztott, pedig a hasában már elszunnyadtak a fahasábok rég. A két fiú békésen szuszogott fenn a galérián. Apa halkan, hogy fel ne ébressze őket kiosont az ablakukhoz, és az este odakészített, fényesre vikszelt csizmácskákba belecsúsztatta a csomagokat. Melléjük tette azokat az ajándékokat, amikről a két gyermek régóta álmodozott. Óvatosan visszalopózott a szobájukba, és anyával együtt várták a felfedezés örömét a résnyire nyitott ajtó mögött. Mintha a galéria gerendája reccsent volna.

– Fülöpke, alszol? – Nem – felelte a kistestvére. Most ő volt az ügyesebb. Halkan az ablak felé kúszott, lassan felemelte a függönyt, és elfojtott hangon felkiáltott. – Buksika, járt a Mikulás!

No, innentől már nem volt nyugalom, mintha egy kinti, fagyos szellő fújta volna ki az álmot a szemükből, olyan éberek lettek. Lassan lemásztak a kis létrájukon és az ablakhoz osontak.

– Ó! – kiáltott fel örömében Fülöpke. – Legóóó!

– Nekem is! – örvendezett a Buksika. Ezeket a beceneveket apa adta nekik. A kicsi fiúnak nagyobbacska fülei voltak, a nagyobbiknak pedig az apai nagymama örökségét adta tovább, mert a nagyi még harmincéves fiától is úgy köszönt el, ha indult vissza vasárnaponként Budapestre, hogy „Vigyázz magadra, Buksikám!” Így lett apa kisfia is Buksika, mert neki is olyan dús volt a haja, mint nagyapának.

Repülő és rendőrautó

Mind a ketten visszaosontak a saját ágyukra, és az éjjeli lámpa halvány fényénél bontogatták a kincseiket. – Nézd, az enyémből repülőt lehet kirakni – mondta Buksika. – Ó – kiáltott fel halkan Fülöpke –, az enyémből egy rendőrautót!

Közben megadta magát a mikulászacskó selyemszalag-gallérja is, és áldozatul esett itt egy szem szaloncukor, a másiknál egy szelet csoki.

– Fülöpke – szólalt meg elfojtott hangon Buksika –, a Mikulást és a szaloncukrot ne együk meg, jó lesz a karácsonyfára. – Rendben – helyeselt Fülöpke.

A fiúk – kincseiket a hónuk alá csapva – visszatértek a saját ágyaikba. Talán még látták álmukban, amint a Mikulás szánja szántja az eget, és ahogy a rénszarvasok patkója millió szikrát kovácsol. Apa és anya a másik szobában boldogan ölelte meg egymást: megint sikerült örömöt csempészni gyermekeik szívébe.

- Oncz Illés -

[related-post post_id="4090020"]

[related-post post_id="3318625"]