Terroristák viselkedését elemzi és kóbor állatokat ment

Nyíregyháza - Boldog „kölyökgólya” éveiben két barátjával hiphopegyüttest alapított.

Jancsó Miklós és Márton István 2006-os vígjátékában, az Ede megevé ebédemben a film egyik főszereplője, a Kapát alakító Mucsi Zoltán szájából hangzik el a szentencia, amit azóta számtalan helyen idéztek már. „Az nem lehet, hogy az ember ne váljon azzá, aminek a többiek hiszik” – mondja cinikusan, s minden bizonnyal sokan egyetértenek ezzel. Persze, tudjuk, hogy ez általánosítás, ha mégis akadnak kivételek, az emberek legyintenek: csak a szabályt erősítik. Valószínűleg sokszor meghallgatta ezt már felnőttként Győrffy-Kiss József vagy ahogy olvasói ismerik, John Cure, akinek alkotási és kalandvágya tinédzserként erősebbnek bizonyult annál, mintsem minden idegszálával iskolai feladataira koncentráljon.

– Az a típus voltam, akit a manapság divatos ezoterikus szakirodalmakban indigó gyereknek hívnak. Tehetségem és vonzalmam a művészetek irányába nagyon korán megmutatkozott, ahogy kiváló kommunikációs és szervezőkészségem is. A középiskolai tanulmányaimat rövid időre „kénytelen” voltam abbahagyni. Azokban a boldog kölyökgólya években két barátommal hiphopegyüttest alapítottunk, amivel tágabb környezetünkben is szép sikereket értünk el. Éjjel zenei alapokat és szövegeket szerkesztettünk, nappal pedig hol segédmunkásként, hol pedig rakodómunkásként dolgoztam – engedett bepillantást az életébe az író, aki kalandos és lázadó ifjúságát követően művészeti, katonai és diplomáciai tanulmányokat folytatott.

Valóra vált álom

– Mindig is szerettem történeteket mesélni, emellett gyermekkoromban imádtam rajzolni, egy barátommal kis képregényfüzeteket készítettünk, amiket édesapám lefénymásolt, az osztálytársaink pedig örömmel fogadták és várták a folytatásokat. Ez persze még általános iskolában volt. Egyik nagy álmom vált valóra, amikor 2001-től néhány évig nagy sikerű nemzetközi rajzfilmek tervezésében vehettem részt.

Természetjárás, harcművészetek

– Később egy gyerekkori barátommal saját kommunikációs ügynökséget alapítottam, ami sikerei ellenére rövid életű volt. Végül kreatív szakemberként és stratégaként az ország egyik legnagyobb infokommunikációs holdingjának kiemelt projektjeit irányítottam. Napjainkban az írás mellett egy védelmi kutatással és bűnmegelőzéssel foglalkozó szervezet műveleti igazgatójaként dolgozom, valamint biztonságpolitikai szakterületen tudományos kutatásokat végzek: terrorcselekmények elkövetőinek viselkedéselemzésére és a ramming típusú támadásokra fókuszálok. Büszkeséggel tölt el, hogy a Magyar Rendészettudományi Társaság és a Magyar Hadtudományi Társaság tagja, valamint a Nemzetközi Rendőr Szervezet tiszteletbeli tagja lehetek – sorolta Győrffy-Kiss József.

S hogy hol lazít az, aki szinte a nap huszonnégy órájában, talán még álmában is aktív?

– Igazi kikapcsolódást a természet, a nyírségi vidéki élet jelent számomra. Rendszeresen járok futni, valamint közel húsz éve űzök különböző harcművészeteket és küzdősportokat. Amíg az időm engedte, speciális katonai közelharcot és önvédelmet is oktattam. Köztudott, hogy nagy állatbarát vagyok, kutyákat és macskákat mentő szervezeteket támogatok és aktívan is segítem a munkájukat. Vidéki otthonomban tucatnyi cicáról és kutyusról gondoskodom, többségüket az utcáról vittem haza.

CsA