Időben diagnosztizálva jó eséllyel gyógyítható a gyilkos kór

Debrecen, Miskolc, Nyíregyháza - Hazánkban évente több mint 30 ezren veszítik életüket daganatos betegség következtében.

Megelőzéssel, a szervezett szűrővizsgálatokon részvétellel, valamint a kockázati tényezők (dohányzás, alkoholfogyasztás, elhízás) csökkentésével számos daganat kialakulása elkerülhető lenne, míg az időben észrevett rosszindulatú elváltozás nagyon magas százalékban gyógyítható.

A február 4-ei rákellenes világnapon erre hívják fel a figyelmet a szakemberek. Mert a statisztika riasztó: a világ minden országában jelentősen nő a rákos betegek száma, hazánkban évente több mint 30 ezer áldozatot szed a gyilkos kór, miközben van esély meggyógyulni, túlélni. Az onkológiai betegek komplex kezelésében egyre nagyobb szerepet kap a pszichológiai támogatás, mert nemcsak a testet kell gyógyítani, hanem a lelket is.

Katalin a mammográfiai vizsgálatra várva is csak azt hajtogatta: „nem vagyok rákos, nekem nincs daganatom”! Pár nappal korábban, zuhanyozás közben vette észre a gömböt a mellében, nem gondolt semmi rosszra, s miután úgyis bejelentkezett a nőgyógyászához, gondolta, egy kalap alatt majd letudják. Nem siette el, két héttel később azonban az orvos azonnali mammográfiát javasolt, majd jött a szövettan.

Ön- és szűrővizsgálat

– Csak arra voltam képes, hogy ismételgessem: rosszindulatú, áttét, rosszindulatú, áttét. Haragudtam a világra, nem értettem, miért én, miért velem történik mindez. Percek alatt omlott össze a békés életem, mert az ismeretségi körömből már tudtam, küzdelmes hetek és hónapok várnak rám – elevenítette fel történetét Varga Katalin. Sem a csonkolást nem kerülhette el, sem a közeli nyirokcsomók kivételét. A seb szépen gyógyult, 12 kemoterápiás kezelés várt rá.

– Iszonyatosan rosszul reagáltam a kemóra. Az állandó hányingertől a folyamatos reszketés még rosszabb volt. Egy-egy kezelés után két napig csak feküdtem. A mai napig hálás vagyok a családomnak, mert mindenben támogattak, ők voltak, akik miatt nem adtam fel, és eldöntöttem, erősebb leszek a ráknál. „Nem hagyom, hogy legyőzzön! – kiabáltam a tükörbe a kopasz önarcképemnek. Már nem voltam szép, nem éreztem magam nőnek, de élni akartam. Szerencsére sugárkezelésre nem volt szükség, a kontrollvizsgálatok azt mutatták, minden rákos sejt eltűnt. A bal karomat most sem tudom rendesen a fejem fölé felemelni, a heg pedig minden nap arra figyelmeztet, kaptam még egy esélyt. Túléltem, mert még időben felfedeztük a bajt – mesélte három évvel a kezelések lezárulta után Katalin.

Rendszeresen jár kontrollra, tudatosabban él és jobban figyel önmagára, miközben tudja, a rák bármikor kiújulhat. Látott éppen elég tragédiát az onkológián ahhoz, hogy óvatos legyen, és pozitív példákat is, hogy őrizze optimizmusát.

– Önmagunknál jobban senki sem ismeri a testünket, ha figyelünk minden változásra, a szokásostól eltérő működésre, akkor még a legelején kiderülhet a betegség, s nagyobb az esély az életre – mondja jó tanácsként mindenkinek a rák­ellenes világnapon.

Lelki fájdalom

– Abban a pillanatban, ahogyan kiderül valakiről, hogy daganatos beteg, nemcsak a testi, hanem a lelki fájdalommal is meg kell birkóznia. Éppen ezért, ma már az egészségügyi ellátásban arra törekednek, hogy a sokszor hosszú hónapokig elhúzódó kezelések alatt pszichikailag is támogassák a beteget. Egyre gyakoribb, és a szakma szerint üdvözlendő, hogy többen veszik igénybe az onkopszichológiai ellátást, hiszen a súlyos kórral felvett küzdelem csak így lehet eredményes. A Jósa András Oktatókórház Onkoradiológiai Osztályán az egyéni betegvezetés mellett csoportos foglalkozásokat is tartanak – tudtuk meg Lupák Évától.

– Az onkológiai betegek holisztikus szemléletű, komplex terápiája és rehabilitációja ma már elengedhetetlen, különböző képzettségű mentálhigiénés szakemberek dolgoznak együtt az onkológiai teamekben. Az onkopszichológiai ellátás során arra kell törekednünk, hogy pácienseink számára a lehető legjobb életminőség elérését segítsük elő. Különösen fontos ez azért is, mert a diagnózisközlés időszaka még az egyébként mentálisan egészségeseknél is átmeneti alkalmazkodási nehézséggel jár – mondta el a Jósa András Oktatókórház szakpszichológusa.

„Damoklész kardja”

– A betegség különböző fázisaiban különféle lelki eredetű problémák léphetnek fel. Gyakoriak a depressziós és szorongásos tünetek, fokozott aggodalmak a mellékhatások miatt, bizonytalanság a jövővel kapcsolatban. A kezelés befejezése után jelentkezik az úgynevezett „Damoklész kardja” szindróma, mindig attól tartanak, hogy újra felbukkan a betegség, emiatt sokszor a kisebb testi tünetekre is túlzóan reagálnak – sorolta a jellemző megnyilvánulásokat a szakember. – Az operációk tartós változásokat okozhatnak a beteg testében, ezek a problémák kihatnak az önképre, a társkapcsolatokra, valamint a családi életre is.

Figyelem a családtagokra

A családtagok általában tehetetlennek érzik magukat, a betegek is sokszor úgy gondolják, nem értik meg őket. Emiatt is nagyon jó lehet egy támogató csoport, ahol olyanokkal beszélhetnek, akik hasonló cipőben járnak. A tartós tünetmentesség alatt, majd a gyógyulás után is előfordulhatnak sajátos lelki tünetek, sőt, nehéz a visszailleszkedés a családba és a társadalomba. Érzelmileg megterhelő, hogy a páciens feje felett lebeg a visszaesés, az áttétképződés, vagy egy második daganatos betegség megjelenése, ami még erőteljesebb érzelmi krí­zist válthat ki.

– A rákkal szembeni ádáz harcban, amennyiben már nincs lehetőség gyógyító onkológiai terápiára, akkor tüneti (palliatív) gondozásba vesszük a beteget. Ebben a szakaszban nehéz feladat hárul ránk, szakemberekre is, s a családtagokkal is igyekszünk törődni – tette hozzá Lupák Éva.

BM, KO