Kamaszkor: mindenki túléli valahogy

Nyíregyháza - A kamaszból egyszer csak felnőtt lesz – de nehéz az átmenet.

Visszafeleselő, dölyfös, bezárkózó, bizonytalan, szárnyait bontogató tinik, akik keresik magukat, de nem találják.

Van rá idejük, szűken véve is 4-5 év. Mindenki másként és eltérő tempóban, de valahogy átesik a kamaszkoron. S majd meg is kopnak az emlékek a lázadó korról, amelytől aztán gazdagabb lesz élettapasztalatuk.

Ellentmondással teli időszak

– A serdülőkor mind a szülő, mind a kamasz számára az egyik legnagyobb lelki erőpróbát jelentő időszak. El kell viselni a biológiai és lelki változásokat, a gyerek a kortársakkal több időt tölt, mint otthon, sokuk iskolai teljesítménye is hullámzó. A szülőkkel való kapcsolat is megváltozik, ilyenkor általában távolabb kerülnek a felnőttektől, a konfliktusokat, problémáikat is inkább a barátokkal beszélik meg – sorolta a főbb jellemzőket Lupák Éva szakpszichológus.

– A családon belüli ellentétek, összezördülések felerősödésének a táptalaja ez az időszak: a tinédzser nehezen találja önmagát, a szülő pedig bizonytalan abban, hogy jól neveli-e gyerekét. Zavarja a kamaszt szüleihez való erős kötődése, de a felnőtté váláshoz nagyobb önállóságra van szüksége. Felnőtt és gyermek is egyszerre, s ez a kettősség felkavarja érzelmi világát – magyarázta meg a szakember, azokat az „ajtócsapkodós” jeleneteket, ami még az egyébként csendes, szófogadó gyereknél is ilyentájt mindennapos.

– Visszaszólnak, nem tartják be ígéreteiket, tiszteletlenek a szüleikkel, és ami szembetűnő, hogy nagyon kevés információt osztanak meg magukról. Pedig ebben az időszakban érdeklődnek leginkább a másik nem iránt, s egyéb veszélyeknek (drog, alkohol) is ki vannak téve a kortárshatások miatt – hívta fel a figyelmet Lupák Éva.

A szülő a védőháló

Sokszor kérdezik, hogy hogyan lehet a serdülőkkel jól bánni, és azt szoktuk mondani, hogy ki kell bírni ezt az időszakot.

– Egy tizenéves gyerek mellett az lesz elég jó szülő, aki képes egyszerre elfogadni az eltávolodást, azt, hogy a gyereknek saját, önálló gondolatai vannak. Akarata érvényesítését, mivel sok esetben még döntésképtelen, meggondolatlan és személyisége kiforratlan, bizonyos keretek közé kell terelni. Ha nincsenek meg a keretek, normaszegő, veszélyes viselkedésmódok (szenvedélybetegségek) alakulhatnak ki, de a túl merev keretek sem jók, ugyanis a szigorúság fokozza az ellenállást.

Ne dőljünk be a látszatnak, mert ebben az életszakaszban komoly szükség van a megértő, biztos háttérre, ahol elfogadják őt, szeretik, és segítik megtalálni a helyét a világban – zárta gondolatait Lupák Éva szakpszichológus.

KO