Fűrész és kokárda

Az ünnep első díszleteiről a csillogó szemű gyermekek gondoskodtak: az óvodai foglalkozásokon megfestették, megragasztották kicsi zászlócskáikat, hogy aztán büszkén szúrják a Kossuth tér virágágyásaiba. A játék örömével megízlelhették az összetartozás élményét is, hiszen minden kabátkán ott díszelgett a kokárda, és kezük nyomát most napokig őrzi a város főtere. Így van ez rendjén, az ünnep komoly üzenetét pedig majd megtanulják, ha eljön az ideje. Nyéki Zsolt írása.

Ám időben visszafelé repít az a pici tűzzománc kokárda, melyet március első napjaiban mindig kézbe veszek. Ahogy ujjaim között pörgetem, megkezdődik az időutazás, előbb az 1986-os esztendőhöz érve, amikor a pénzverde előrukkolt ezzel a jelvénnyel. A szocialista rend és norma szerint vörös lobogóval párosítva, hiszen a nemzeti ünnepeink és jelképeink akkoriban nem úszhatták meg az internacionalizmus szovjet köntösét. E parányi kokárda is vörös kísérő szalagot kapott anno – mi meg fogtuk a fűrészt és nyomban levágtuk róla. Zakóra tűzve nyíltan vállalt üzenet volt, hitvallás a magyar lelkület és szabadság mellett. Abban az évben az ünneplők megverésével, az esti lánchídi csatával még írt egy sötét fejezetet a magyar történelem könyvébe az MSZMP néven regnáló pártállam, aztán többé már nem volt ereje, mersze március 15-höz nyúlni.

Ez is történelem már, időben és tettekben is kullogva ’48 nyomában, de az emlékezésekhez örök mementót szolgáltatva. A magyar szabadságharc sok barátot, lelkes támogatót szerzett, és olyan tiszteletet, amelyet csakis a legnagyobb áldozatokra kész nemzet vívhat ki magának. Történelmi leckével szolgált az is, hogy a magyarokkal szimpatizáló népek sokszor saját hatalmi elitjükkel szembe helyezkedve álltak ki mellettünk, mert a ’48-as eszme jóval túlmutatott a szűk hatalmi érdekeken. Ezért fogtak fegyvert a magyarok ügye mellett olyanok is, akik nem magyarnak születtek. A történelem pedig mint oly gyakran, ismétli önmagát a megosztott Európában. A csöndes, konszolidált időszak után mélyül a népakarat és a döntéshozók közötti szakadék a kontinens uralkodáshoz szokott nyugati részein, ahol épp szertefoszlik a tévedhetetlenség mítosza.

- Nyéki Zsolt -