Szólítsd meg a világot!

– Miért hasznos a nyelvtudás? Miért kell nekem más nemzetek nyelvét elsajátítanom? – dühöng a kisiskolás, s ezek a daccal és ellenállással megsavanyított kérdések sokszor egész tanulmányai alatt végigkísérik. Gulyás Emese jegyzete.

A nyelvtanulás és a nyelvvizsga megszerzése örök konfliktusforrás a tanár és diák, a szülő és gyermeke között. Magyarországon súlyos problémákat okoz a nyelvtudás hiánya, kéretlen hátrányba helyezve ezzel a hazai fiatalságot.

– Nekem nincs nyelvérzékem, nem megy a nyelvtanulás! – halljuk az unalomig ismételt szavakat. De tisztázzunk valamit: nem érzék kell a tanuláshoz, hanem szorgalom, önfegyelem, kitartás és egy jó tanár. Emlékszem, az egyetem másodévében megszenvedtem az egyik ­tantárggyal: nem volt kedvem leülni bemagolni a feleslegesnek tűnő sorokat, a gyakorlat nélküli, meztelen elméletet.

Apukám az egyik délután egy apró dísztárggyal állított haza, amin a következő felirat állt: „A tudás gyökere néha keserű, de a gyümölcse mindig édes.” Ha van nyelvtudásod, van önbizalmad, választásod, esélyed. Megismerhetsz más népeket és megszólíthatod őket a saját nyelvükön. Mondják: Annyi embert érsz, ahány nyelvet beszélsz. És milyen igaz! Mert nem a nyelvvizsga és nem a diploma miatt kell megtanulnod idegen nyelveket! Nem szabad, hogy ez egy rendszer keserű kényszere legyen a válladon! Azért van rá szükséged, hogy teljes szabadságban fedezhesd fel általa az egész világot.

- Gulyás Emese -