Emocionális sokkot kapott Nyírteleken

– Soha nem fogom elfelejteni azt a pillanatot. A férjemmel autóval érkeztünk meg 1980-ban Budapestre. Előtte sosem jártunk Magyarországon, ahonnan a szüleim emigráltak. Ahogy kiszálltam a kocsiból, ránéztem az első utcanévtáblára, hogy éppen hol vagyunk. Megdöbbentem. Azt olvastam: Dessewffy utca – idézte fel a közel négy évtizedes emléket Dessewffy Ilona, miközben kényelmesen elnyújtózott Pisla István tanyájának az egyik székén. A zsúfolt nap végén kötetlen programban lehetett része, előtte Tiszavasváriban és Nyírteleken is több helyszínen kellett helytállnia, és mindenütt pozitív impulzusok érték. Azért utazta át a fél világot argentin lakhelyétől, hogy átvegye édesapja dísz­polgári címét.

Gróf Dessewffy Gyula a Királytelekhez köthető Dessewffyek hatodik nemzedékeként született 1909. november 21-én Budapesten Dessewffy Emil (1873–1935), Nyírtelek díszpolgára (aki a település honvédségi területén van eltemetve) és Batthyány Emanuela (1883–1964) (Batthyány Lajos első alkotmányos miniszterelnökünk dédunokája) harmadik gyermekeként. Gyula a Királytelek története című könyv bevezető írásában Királyteleket nevezi meg szülőfalujának.

Elhagyták az országot

– Én sosem éltem Magyarországon. Amikor a szüleimnek el kellett hagyniuk az országot, Németországban telepedtek le, ott születtem. Aztán előbb az Egyesült Államokba utaztunk, majd onnan Brazíliába, a holland férjemmel pedig Argentínában telepedtünk le – mondta folyékonyan magyarul Ilona, akire gyerekkorában az épp aktuális otthonukban ragadt rá a nyelvünk. Bár szabadkozik, hogy ő csak kicsit beszél magyarul, sok honfitársunk megirigyelhetné a választékos szóhasználatát.

Visszatérve édesapjára: olyan főnemes volt Dessewffy Gyula, aki két anyai dédapjának, gróf Batthyány Lajosnak és gróf Andrássy Gyulának progresszív nemzeti szellemét képviselte, akinek a nemzet felemelkedéséért végzett tevékenysége kiapadhatatlan volt. Apja halála után öröksége 2200 kat. hold föld, ami az egész királyteleki központi majort magában foglalta. Megalapította az Ország Útja című folyóiratot, ahol a harmincas években a magyar sorskérdésekkel foglalkozott. Teleki Pál neki ajánlotta fel a Kis Újságot, melyet megvett, és főszerkesztője lett.

A német megszállás alatt illegalitásba vonult, egyik alapítója volt a Magyar Függetlenségi Frontnak, a Kisgazdapártot képviselte. A nyilasok hatalomátvétele után részt vett a Magyar Nemzeti Felkelés Felszabadító Bizottság munkájában. 1945-ben a Kisgazdapárt színeiben nemzetgyűlési képviselővé választották. Két évvel később emigrációba kényszerült, menekülnie kellett hazájából.

Kezdetben Franciaországban a magyar rádióadás vezetője, majd a Szabad Európa Rádió müncheni adásának magyar igazgatója volt, 1954-től annak New York-i központjában dolgozott. Az ötvenes évek végén Brazíliába költözött a rokonok hívására, ahol egy kisüzem tulajdonosaként gazdálkodott. Először 1985-ben tért vissza Magyarországra, látogatóba. Két évvel később megírta Tanúvallomások címmel visszaemlékezéseit, mely Boros Imre szerkesztésében és a gyermekkorában Királyteleken élt és az uradalmi iskolába járt dr. Bálint József ny. államtitkár segítségével 1997-ben hazánkban is megjelent. 1990-ben kapta vissza a magyar állampolgárságát. 2000. augusztus 12-én a brazíliai Curitibában hunyt el.

Volt benne félelem

– Édesapám nagyon sokat beszélt Magyarországról. Neki mindig is fájt, hogy nem tudott visszatelepülni. Amikor először jártam a szüleim földjén, volt bennem félelem, nem tudtam, hogy pontosan mi vár rám. Nálunk teljesen más az élet, nem volt első és második világháború. Aztán, ahogy említettem, Budapesten az a bizonyos utcanévtábla fogadott. Aztán eljutottam Nyírtelekre is. Leparkoltunk a kocsival, és észrevettük, hogy nyitva van a templomajtó. Egy fekete ruhás asszony állt háttal. Bemutatkoztam neki, mire ő közölte, hogy az édesapám házában dolgozott. Megkért, hogy délután háromra jöjjek vissza, addig szól a barátnőinek. Több asszony tartott vele, ölelgettek, és csak meséltek, meséltek. Emocionális sokként éltem meg.

Dessewffy Ilona precízen emlékszik vissza minden apró részletre:

– Utána kimaradt húsz esztendő. Legközelebb a férjemmel, a holland Maximilian van Tuyll-lel és a három lányunkkal érkeztünk. Voltunk Tiszavasváriban, jártunk nagyapám sírjánál, megismerték a családom történetét – említette magyarul, miközben anyanyelvi szinten beszél angolul, hollandul, spanyolul és brazil nyelven is. Argentínában a fővárostól, Buenos Airestől mintegy 500 kilométerre élnek, a Santa Rosa közelében lévő farmon gazdálkodnak.

Mostani látogatásán ismét elkísérte férje és egy baráti házaspár is. Miután Budapestről megérkeztek Tiszavasváriba, a Vasvári Pál Múzeumnak adományozta a Dessewffy Aurél országbírót ábrázoló festményt, a Benczúr-tanítvány Karlovszky Bertalan alkotását. Megtekintették az ősök sírját a felújított kriptánál, a tiszavasvári temetőben, majd Nyírtelekre utaztak. A polgármesteri hivatalban ünnepélyes keretek között vehette át édesapja díszpolgári oklevelét. A régi kiskastély, a mai óvoda falán felavatták Dessewffy Gyula emléktábláját, majd lerótták kegyeletüket Dessewffy Emil sírjánál.

Tiszta szívből köszöni

– Egyáltalán nem volt fárasztó a program. Fantasztikus, hogy mennyire gondoskodnak az őseimről. Ahogy megláttam édesapám képét az emléktáblán, többször megsimogattam, hullottak a könnyeim. Mondtam is Dankó Mihálynak és Magyar Lászlónak, akik a fő szervezői voltak az itteni programoknak, tolmácsolják minden érdekeltnek: köszönöm, de nem úgy csak egyszerűen, hanem tiszta szívemből. Nagyon szép, emberséges és mesés pillanatok voltak ezek, biztosan visszajövök még ide, és magammal hozom a most már felnőtt lányaimat – jegyezte meg végezetül Dessewffy Ilona, akiről Argentínában nem tudják, hogy egy gróf lánya. Most is szerényen, barátságosan, készségesen beszélt a múltjáról, a jelenéről, és bár kötődik a magyar földhöz, Kelet-Magyarországhoz, várja vissza Dél-Amerika.

Ladányi Tóth Lajos