2019.07.08. 16:26
„Értékeljük, amink van!”
A szeretet soha nem vall kudarcot – vallja a 65 éve boldog házasságban élő 90 éves ünnepelt.
A 90 esztendős Szabó Mihály sosem dohányzott, a kocsmaajtó küszöbét sem koptatta el, a templomét viszont annál inkább! Fülesden nőtt fel, ott, az 500 lelkes községben ismerkedett meg élete párjával, Jolikával, s éppen 65 éve annak, hogy örök hűséget fogadtak egymásnak. Az élet úgy hozta, hogy 10 évvel ezelőtt Nyíregyházára költöztek, a megyeszékhely kertvárosi övezetébe.
A Galánta (volt Császi László) utca összetartó, egymást segítő lakói a napokban ajándékkosárral köszöntötték a kilencedik ikszet elért ünnepeltet, s egyben gratuláltak a Szabó házaspár házassági jubileumához is.
Jó szomszédok, hívőtársak
– Békében és szeretetben, egymást segítve, jó ügyeket szolgálva, istenfélően, helyes értékrend szerint, „normálisan” kell élni. Mi legalábbis így tettünk, és ezt tanácsolom másoknak is – felelte a hosszú és boldog élet titkát firtató kérdésemre Mihály bácsi, majd büszkén újságolta: ő a körzeti orvos legidősebb „betege”, akit hál’ istennek elkerülnek a betegségek, balesetek.
– Húsz évig az építőiparban dolgoztam, Fehérgyarmaton, a feleségem a ruhaipari ktsz-ben egészen a nyugdíjazásáig. Keményen kellett dolgoznunk azért, hogy a két gyermekünknek mindene meglegyen, ami szükséges – mesélte, majd megjegyezte: a mai fiatalok többségének fogalma sincs arról, mit jelent a verejtékes munka, ami önmagában jó, a baj csak az, hogy sokan – talán éppen ezért? – nem értékelik mindazt, ami körülveszi őket, legyen szó ételről, ruháról, tanulásról, autóról, házról és egyéb javakról. Nem hogy Istennek, még a szüleiknek sem adnak hálát azért, amijük van.
– Két gyermekünk volt, a fiunkat sajnos már elveszítettük. A lányoméknál élünk, de külön háztartásban, az unokáink és dédunokáink szeretete, a jó szomszédok és a református hívőtársaink, akikkel vasárnaponként a templomban találkozunk, bearanyozzák a nyugodt, békés mindennapjainkat – summázott Szabó Mihály, aki búcsúzáskor még azt is elmondta: édesapja nyomdokaiba lépve, harangozóként kezdte, 16 évig presbiterként, 16 évig pedig gondnokként szolgált Isten házában.
Palicz István
