Kopjafa Kisvárdáról Szentendrére

Faragásai nemcsak hazai közterületeket és középületeket ékesítenek, de határon túl is ismertté tették a nevét. Grafikái 26 könyvet illusztrálnak, de megörökítette megyénk templomait is. A kisvárdai grafikus–fafaragó művésztanár több alkotáson dolgozik egyszerre.

Ezek síremlékek, kopjafák – ez utóbbiakon megjelenik az elhunyt életútja, a tulipán s annak a kort jelképező hajtásai –, emlékoszlopok, domborművek, táblakép és szobrok. Négy évtizede tagja a Vásárosnaményi Nemzetközi Fafaragó Tábornak, alapító tagja az Első Kisvárdai Képzőművészeti Műhelynek, de a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Képző és Iparművészeti Szövetségnek, valamint a nemzetközi Adrianus Alkotóközösségnek is tagja. Tucatnyi egyéni kiállítása volt már Nagyváradtól Tokajig, Budapesttől Záhonyig, alkotásaival számtalan gyűjteményes kiállításon szerepelt már.

Kopjafa Szentendrére

A legfrissebb alkotása kopjafa, amely egy Szentendrén élő 83 éves gyógyszerész hölgyé lesz. Szerepel rajta egy kettős kereszt, benne egy hosszú életút, két gyermek, valamint két fiú- és három leányunoka, de megjelennek a női jegyek a hal, a tulipán: a kereszténység jelképei, a kezdet és a vég, valamint a gyógyszerészek szimbóluma, a kígyó és a kehely.

Táblakép az oktatásról

Már a legújabb alkotására készül. A Vári Emil Általános Iskola (volt 5. számú általános iskola) felkérésére egy 2x2 méteres domborművet készít az iskola múltjáról, jelenéről, az oktatott tárgyakról és a képességeket fejlesztő munkáról, de megjelennek a táblaképen a magyarság jelképei és a városhoz tartozás is. Az alkotás több fából készül, s a tervek szerint a 2019/2020–as tanévnyitón adják majd át. – A fa megmunkálása, a népművészet, a magyarságtudat megőrzése a hitem!– mondja Szabados István.

Vincze Péter