A dinnyét nem eszi, faragja

A Városmajori Művelődési Ház programjainak vendégei sokszor találkozhattak már a zöldség- és gyümölcsszobrok mögött ülő, szerényen mosolygó és serényen dolgozó Kígyósi Jánossal, aki gasztroesemények, fesztiválok gyakori vendége.

Rózsák, bakancsok

A Cantemus Kórusnak hangszereket faragott, a nyírbátori zenei fesztiválra karmestert készített, a Republic együttesnek kismadarakat adott, a világutazó Balogh Boglárkát nemrégiben fényképezőgéppel és bakanccsal lepte meg, de faragott címereket, foglalkozásokat, neveket, állatfigurákat, kétszer pedig a balatonfüredi Anna-bálon is alkotott – természetesen mindent zöldségekből és gyümölcsökből: dinnyéből, tökből, répából, céklából, retekből.

Ám a múlt héten előlépett a háttérből és ő volt az egyik főszereplő a Városmajorban, és a programra érkezőket ezúttal is műalkotásokkal várta: a nyitott könyv és a toll tökből, a rózsák céklából készültek, a gyümölcstálak közepén faragott dinnyék pompáztak, a paravánon pedig grafikákat láthattak a vendégek: azok is az ő keze munkáját dicsérik.

– Egy kicsit feszengek – válaszolta Orémusz Maja kérdésére, hogy milyen érzés a színpadon ülni, mikrofonnal a kezében. Kiderült: sokáig semmi sem utalt arra, hogy egyszer zöldségeket és gyümölcsöket farag majd, ha csak az nem, hogy gyerekként az átlagnál jobban rajzolt. Pincér szeretett volna lenni, de ez nem sikerült, így szakácsnak tanult – azt mondja, már nem bánja, hogy így alakult.

Lapunkban látta

– Tizenkét évvel ezelőtt észrevettem a Kelet-Magyarországban egy faragott dinnyéről készült fotót. Mint kiderült, a többszörös olimpiai bajnok ételszobrász, Tanács Attila alkotása volt. Megláttam és rögtön tudtam, hogy én ezt ki akarom próbálni. Felhívtam Attilát és szerencsém volt, mert néhány nappal később Újfehértóra jött egy rendezvényre. Tatai Pál barátommal megnéztük a bemutatót, és annyira tetszett, amit láttunk, hogy elkezdtünk zöldség- és gyümölcsszobrászattal foglalkozni.

– Elvégeztünk egy tanfolyamot, majd elkezdtük kikísérletezni, hogy melyek azok a zöldségek, gyümölcsök, amelyek alkalmasak a faragásra. Egyre több lett a sikerélmény, számos Európa- és világbajnokságon vettünk részt, de olimpián is képviseltük a magyar színeket, a legtöbb megmérettetésről pedig ezüst- és bronzérmekkel, illetve diplomákkal tértünk haza.

– Ehhez a munkához nyugalomra és rengeteg gyakorlásra van szükség – na és még több alapanyagra: nem is tudom, hány szekérderék dinnyét használtam fel az elmúlt több mint tíz év alatt. Faragás közben jó, ha három cikket megettem, és mind a tíz ujjam megvan. Azt azért senkinek sem ajánlom, hogy a táskámban kutakodjon, mert szinte biztos, hogy aki belenyúl, az késekkel találja szemben magát – mesélte. A legtöbb idő, amit egy kompozícióval töltött, húsz óra volt, de mint mondja, megérte, hiszen nagy sikert aratott vele.

SZA

Meglepetésvendégek

Az egyik meglepetésvendég Barna László volt, akivel János hosszú évekkel ezelőtt egy Bencs-programon ismerkedett meg, és amikor felmerült a kérdés, hogy kiket látna szívesen a városmajori esten, a budapesti előadót is felírta a listára. Barna László pedig jött is a hívó szóra, és Karinthy-műveket adott elő. Dr. Cservenyák László, a Szatmári Múzeum igazgatója is itt volt: vele a magyar népi ízőrzők lovagrendben ismerkedtek meg – ez utóbbi tagságról János azt mondja, nagy megtiszteltetés a számára.