Ötven év egymásba kapaszkodva

„Ünnepélyesen kijelentjük, hogy az 50 évvel ezelőtt nyíregyházán megkötött házasságunkat megerősítjük.” Ezzel a fogadalomtétellel vált teljessé az az ünnep, amellyel az aranylakodalmukat ülő nyíregyházi párokat köszöntette a nyíregyházi önkormányzat, ahogy tette ezt eddig minden esztendőben.

A Váci Mihály Kulturális Központ színháztermében szombaton megtartott esemény már megjelenésében is olyan volt, mint egy hatalmas esküvő, hiszen nem csupán a színpadkép, és az ajándék pódiumműsor – Dézsi Darinka, Kuthy Patrícia és Illyés Ákos játéka, éneke – volt méltó a rendkívüli eseményhez, de a kultúrintézmény emeleti előterét is habos fehérbe, valamint luftballon- és virágfüzérekbe öltöztették a figyelmes szervezők.

A meghívottakat gyermekek, és unokák is elkísérték, és a felemelő pillanatok közepette jól látszott, hogy egy-egy könnycsepp nem csupán az együtt szép kort megélt párok szemében csillant meg olykor-olykor, hanem a családtagokéban is. Mert ahogy azt a programkezdő hivatalos ceremónia első felszólalója, dr. Veres Ildikó anyakönyvi csoportvezető megfogalmazta: a széksorok között helyet foglaló ünnepeltek – elérve ehhez a szép jubileumhoz – olyan kiváltságban részesültek, amiben a házassági fogadalmunkat hasonlóképpen komolyan vevők valamennyien reménykedünk.

Ahogy azt már a bevezetőben is jeleztük, az említett hivatalos ceremóniának a különleges délutánon a köszöntésen és a jókívánságokon túl más fontos funkciója is volt: a mostani arany évfordulóhoz, vagy ahogy azt az esemény elnevezése is mutatta, Arany naphoz érkezők ismét anyakönyvvezetők előtt tehettek hitet amellett, hogy ha újra kezdhetnék, ismét egymást választanák.

Megindító volt látni, amint az emlékeiket pergető párok egymás felé fordulva, egymás kezét szorongatva, és egymás tekintetét keresve újból esküt tettek dr. Szemán Sándor címzetes főjegyző, és dr. Kása Brigitta aljegyző színe előtt, akik ezúttal anyakönyvvezetői minőségükben voltak jelen.

– Ötven évvel ezelőtt a kimondott igen új világot nyitott meg az önök számára. Már akkor tudták, hogy házasságot csak örök életre szabad kötni, közös életet kezdeni csak így érdemes. Az ígéretet, amit egymásnak tettek, megtartották, és akkor is hitték a kimondott igen erejét, amikor az évek teltek és idősebbek lettek – ezekkel a szavakkal köszöntötte a megjelenteket dr. Kovács Ferenc, Nyíregyháza polgármestere.

– Manapság már nem jellemző, hogy a fiatalok a 20-as éveikben párt válasszanak, és sajnos a válások száma se csökkent – fogalmazott nem leplezett őszinteséggel, ezzel is nyomatékot adva elismerésének. Külön érdekességet jelentett, amikor csokorba szedte, mi minden történt 50 évvel ezelőtt, 1969-ben a nagyvilágban és Nyíregyházán, természetes a legfontosabb, az ünnepeltek házasságkötése mellett.

Ekkor lépett először ember a Holdra, megtartották a Woodstocki rockfesztivált, az év autója a Fiat 128-as lett, itthon a Neoton Família, az Illés és a Metro együttes volt a sztár, és már színes tévén keresztül izgulhattunk a Mézga család kalandjain. Megtartották az évtized utolsó Táncdalfesztiválját, és elkészült a több évre betiltott A tanú című film. Nyíregyháza a panelépítésektől volt hangos, a „nagypostán” új telex- és faxközpontot adtak át, megkezdték a mai Júlia fürdő építését, és szeptembertől diákokat fogadott a Krúdy Gyula Gimnázium. Ebben az évben járt utoljára villamos, felüljáró épült Sóstón, és a korszerűsített házasságkötő teremben 850 ifjú pár mondta ki a boldogító igent. Közülük 153-an ma is Nyíregyházán élnek.

– Nyíregyháza az én szememben egy nagy család, a család tagjaként pedig tudom, mennyire fontos megbecsülni azokat az értékeket, amelyeket a család közvetít számunkra. Az olyan értékeket, mint a házasság vagy az idősek tisztelete, megbecsülése. Mi az önkormányzatnál odafigyelünk arra, hogy méltóságteljesebb, egészségesebb, biztonságosabb, aktív időskort élhessenek meg városunkban – zárta köszöntőjét a városvezető.

Természetesen szerettünk volna valamit megtudni arról, vajon miben rejlik a hosszú házasság titka, és bár két párt is szóra bírtunk, ők sem mondhattak mást, mint ami sejthető volt: szerelem, szeretet, odafigyelés, tolerancia és megbecsülés nélkül közös, boldog évtizedek aligha tervezhetők. Szepesvölgyi József és kedves felesége ma is jól emlékszik arra az 50 évvel ezelőtti, csodálatos napra, egybekelésük pillanatára.

– Egészen hasonlított az időjárás a mostanihoz, talán még egy kis jegesedés is volt, de nekünk feledhetetlen pillanat volt – idézte fel a múltat a két gyermekkel és egy unokával büszkélkedő pár. – November 6-át írtunk, hogyan is feledhetnénk azt a csütörtököt, pedig csendesen, szűk családi körben tartottuk meg az esküvőt, alig lehettünk többen harmincnál – néztek szeretettel egymásra. Hasonló emlékeket idézett fel Juhász Csaba és neje, annyi különbséggel, hogy ők már szeptember 2-án egybekeltek, akkor még kellemes, napsütéses, gyönyörű időben.

Messziről indultak, hogy később egymásra találjanak. A pár hölgytagja két évesen került Nyíregyházára, míg majdani párja az elcsatolt területekről települt át a szüleivel még 1944-ben. – A munkahelyről, ahol dolgoztam, cégeket jártunk ellenőrizni, és a barátaink szemeltek ki és mutattak be bennünket egymásnak egy ilyen ellenőrzés alkalmával. Jó cselvetésnek bizonyult, mert bár gyermekünk nem született, ez csak még szorosabbra fűzte a kettőnk közötti köteléket – mesélte megilletődve a feleség.

MJ